Knaus

Lajos, német festő, szül. Wiesbadenben 1829 okt. 5. Düsseldorfban Sohn és Schadow tanítványa volt, de nem ragaszkodott a düsseldorfi iskola hagyományaihoz, hanem a németalföli genreképfestőket tanulmányozta. 1850-60., egy évi olaszországi tartózkodással megszakítva, Párisban élt és megismerkedett a modern francia festői technikával. Miután egy évet szülővárosában töltött, 1861-66. Berlinben, 1866-74. ismét Düsseldorfben tartózkodott. 1874 óta a berlini művészeti akadémia tanára. A legnépszerübb német festők közé tartozik. Genreképei a legkülönbözőbb reprodukciókbn országszerte elterjedtek. A legismertebbek közülök: A paraszttánc (1850); A hamis játkosok (1851, a düsseldorfi városi képtárban); A méhek atyja (1851); Aggkor nem óv meg a bolondságtól (1851); Egy bűnös temetéssel találkozik az erdőben (18529; Helfenstein grófné kegyelmet kér férje számára (1852); Zsebtolvaj az országos vásáron (1852); Az aranylakodalom (1858, legjobb képeinek egyike); A keresztszülő (1859); Kivonulás a tánchelyre (1859); A séta (1855, Páris, Luxembourg-muzeum); A kókler; Ő fensége utazik; A cipészinas; A kintornás; Gyermekek ünnepe (1869, berlini nemzeti képtár); Temetés egy hesseni faluban (1871); A libapásztor leány (1872); Ezer aggodalomban (1872); A testvérek (1872); Hauensteini parasztok tanácskozása; A falu hercege; Az első nyereség; Várhatok; A szent család; Rossz úton; A makrancos modell; Salamoni bölcsesség; A szinfalak mögött (1880, drezdai képtár); Bacchánsnő; Erdészlak.

Forrás: Pallas Nagylexikon