Knauz

Nándor, történet- és kortani iró, szül. Ó-Budán 1831 október 12-én. Gimnáziumi iskoláit Budán elvégezvén, Kopácsy hercegprimás által felvétetett. A bölcseletet Nagyszombatban, a hittudományokat Esztergomban tanulta. 1854 dec. 7-én áldozópappá szenteltetett. Kis ideig a nagyszombati papnevelőben tanárkodott és mint tanulmányi felügyelő működött. 1856. pozsonyi karkáplánná, 1860. Esztergomban főegyházmegyei alkönyvtárossá és érseki levéltárossá lett. 1869. a nagyszombati szentszék ülnökévé, 1871. esztergomi kanonokká, 1878 jul. 1. szerfeli apáttá, 1890 jul. 28. scardonai címzetes püspökké neveztetett ki. Egyszersmind egyházmegyei cenzor, a Szent István-társulat tud. és irodalmi osztályának a kezdettől fogva tagja, a budapesti egyetem bekebelezett hittudora. Tagja a m. tud. akadémiának.1854. mint szépirodalmi iró, a magyar lapokban elbeszélésekkel és költeményekkel kezdte meg irói pályáját. 1856 óta kiválóan a történeti tudománynak élt. Művei: Országtanács és országgyülések története 1445-1452 (Pest 1859); A budai kir. várpalota kápolnája (Esztergom 1862); Az esztergomi főegyháznak okmánytára (1-2. füzet, u. o. 1863-66); A nápolyi Margit-legenda (u. o. 1868); II. Endre szabadságlevele (Értekezések I., Pest 1869); A magyar nyelv történeti joga az egyház és hazában (Esztergom 1870); A magyar egyház régi mise- és zsolozsma-könyvei (u. o. 1870); A pozsonyi káptalan kéziratai (u. o. 1870); Kortan (Budapest 1872); Monumenta ecclesiae Strigoniensis (2 köt., Esztergom 1874); Pozsonyi prépostság (u. o. 1880); Válasz Rimely K. Adalékjára (Budapest 1881); Buda ostromához (u. o. 1886); A Garam-melletti Szent Benedeki apátság (I. köt., u. o. 1890). 1862. Nagy Ivánnal együttesen szerkesztette a Magyar Tudományos Értekezőt, 1863-69-ig a Magyar Siont.

Forrás: Pallas Nagylexikon