Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Ko?ciuszko... ----

Magyar Magyar Német Német
Ko?ciuszko... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Ko?ciuszko

(ejtsd: koscsusko) Tadeus, a lengyel köztársaság egyik legnayobb hőse, ki a legelső fölkelést szervezte a felosztott Lengyelország felszabadítására, szül. Siechnowicében (Litvánia) 1746 febr. 12., megh. Solothurnban (Svájc) 1817 okt. 15. Katonának nevelődött a varsói kadétiskolában, majd államköltségen a versaillesi, párisi, bresti katonai akadémián, azután mint kapitány lépett a lengyel hadseregbe. Egy szerencsétlen szerelmi viszony folytán elhagyta Lengyelországot s 1777. mint Washington hadsegéde Észak-Amerika szolgálatába lépett. 1786. tért vissza hazájába, hol a lengyel hadsereg szervezésénél 1789-ben vezérőrnaggyá nevezték ki. Elfogadta az 1791 május 3-iki konstituciót és Poniatovszki alatt mint hadosztályparancsnok szolgált. 1792 jun. 18. Cielenice mellett harcolt s julius 17-én 4000 lengyel katonával és 8 ágyuval öt napon át védelmezte a körülsáncolt Dubienkát 18,000 főből és 40 ágyuból álló orosz haderő ellenében. Lengyelország második felosztása után visszavonultak élt Lipcsében, de mikor a lengyel forradalom kitört, az élére állt, hogy kivívja hazája szabadságát. A nemzetgyülés diktátorrá proklamálta s K. 1794 márc. 23. Krakóba érkezvén, felszólította a lengyeleket az 1791-iki konstitució helyreállítására. Toborzott seregével 1794 április 4-én Raclavice mellett megverte az orosz sereget, mire Varsóban is fölkelt a nép. K. ideiglenes kormányt alakított, azután az egyesült porosz-orosz sereg ellen indult, de Szczekoczny mellett megveretvén, visszavonult Varsóba, ahol véget vetett a kitört néplázadásnak. A porosz-orosz sereg körülzárta a várost, melyből K. ismételten kitört s minden támadást visszavert; végre a porosz király megszüntette az ostromot. Ekkor K. rendezte a pénzügyeket, az igazságszolgáltatást, megszüntette a jobbágyságot s visszaadta a nemzeti gyülésnek a legfőbb hatalmat. Mikor az oroszok ismét támadásra készültek, szembeszállt velük s 1794 okt. 10. Maciejovice mellett összeütközött velük. Háromszor visszaverte az oroszokat, a negyedik összeütközésnél K. megsebesülvén, leesett lováról s az ellenség kezébe került. De nem igaz, hogy ekkor azt mondotta volna: Finis Poloniae! K. ezt utóbb a leghatározottabban tagadta. Mikor kikerült az orosz fogságból, Angliába, Amerikába, utóbb Franciaországba költözött. Midőn Napoleon 1806. vissza akarta szerezni Lengyelország önállóságát, K.-t nem birhatta rá, hogy segédkezzék tervében, mert I. Pál cárnak megigérte, hogy nem fog többé harcolni Oroszország ellen. 1814-ben meglátogatta őt I. Sándor cár, akit azután két ízben is felkért, hogy adja vissza a lengyelek szabadságát. 1816. Solothurnban telepedett le K., ahol leesvén lováról, 1817 okt. 17. meghalt. Holttetemét I. Sándor rendeletére Krakóba szállították s a régi királyok sírboltjába, Szobieszki és Poniatovszki mellé temették. 1823-ban a Krakó melletti K.-dombon szobrot emeltek hősüknek a lengyelek.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is