Kocsi Csergő

1. Bálint, református tanár és lelkész, szül. Kocson (Komárom) 1647 aug., megh. Hosszupályiban 1689 után. 1664 májustól Debrecenben tanult, honnan 1670. Munkácsra ment akadémikus rektornak, de a Báthory Zsófia üldözései miatt már három hónap mulva visszatért Debrecenbe, mig a következő évben Pápán lett iskolaigazgató. 1674 márc. a pozsonyi delegatum judicium maga elé idézte s börtönbe záratta, azután pedig gályarabságra küldte. Innen hosszas szenvedések után 1676 febr. 11. kiszabadulva, Svájcba utazott, hol 1677 okt. 24. beiratkozott a baseli egyetemre. 1678. visszatért hazájába, hol újra elfoglalta előbbi hivatalát. 1683. még Pápán volt, de később Mezőörsön mint lelkész működött 1687 febr.-ig, amikor a törökök elől kénytelen volt elbujdosni. Ettől fogva Győrben tartózkodott minden állás nélkül, egészen 1688 aug.-ig, midőn lepsényi pap lett. Miután egy ideig alesperesi tisztet is viselt, 1693. ismét, most már harmadízben, tanárnak ment Pápára s ott töltött két évet. Ekkor lázi lelkész lett, 1698. pedig Pázmándon működött. Ez állását is odahagyta s hivatalt többé nem vállalván, Hosszupályiba költözött. Irói működésének emlékeit az üldözések történetére vonatkozó följegyzések és iskolai ünnepélyek, vizsgálatok alkalmával tartott igazgatói beszédek képezik. Amazok közül a Narratio brevis de oppressione libertatis ecclesiarum Hungaricarum címüek kilenc fejezete a Lampe-Ember Egyháztörténetében van közölve; e fejezeteket a Bod Péter fordításában a három végső fejezettel kipótolva Kősziklán épült ház ostroma cím alatt Szilágyi Sándor adta ki (Lipcse 1866). Igazgatói beszédei közül néhányat Mokos Gyula közölt a Dunántuli Protestáns Lapban. V. ö. Mokos Gyula és Révész Kálmán által közölt életrajzi adatokat az Irodalomtörténeti Közlemények 1890-93. évi folyamban.

2. K. János, ref. püspök, szül. Kocson (Komárom) 1648., megh. Debrecenben 1711. Iskoláit Debrecenben végezte, hol a főiskolában preceptorságot, végül pedig szeniorságot is viselt. Ezután a külföldet is megjárván, 1678. szatmári tanár, majd mezővárii lelkész, 1694. debreceni teologiai tanár s később egyszersmind igazgató lett. 1700 junius 27. a tiszántuli egyházkerület közzsinata püspökké választotta. Művei: De execratione legis (Debrecen 1696); De cognitione Dei naturali (u. o. 1703); Malleus XV. dilemmatum (u. o. 1704). Gyászverseket irt a Szilágyi Tönkő Márton halálára (1700). Elnöklete alatt Kocsi Major Ferenc és István 1703. egy-egy disputációt tartottak.

Forrás: Pallas Nagylexikon