Kodifikáció
(lat.), törvényeknek zárt, egységes törvénykönyvvé egyesítése;
a jog valamely önálló részének szerves egészet képező törvényben szabályozása.
Kodifikálva vannak nálunk jelesül: a kereskedelmi jog (1875. XXXVII. t.-c.); a
váltójog (1876. XXVII. t.-c.); a csődjog (1881. XVII.); a büntetőjog (1878. V.
és 1879. XL. t.-c. az első btkv a bűntettek és vétségekről, a másik a
kihágásokról); mig a polgári törvénykezési rendtartásnak az 1868. LIV.
t.-c.-ben történt K.-ja a későbbi lényeges változtatások folytán (1881. LIX.
t.-c. az 1868. LIV. t.-c. módosításáról: 1881. LX. t.-c. a végrehajtási
eljárásról; 1893. XVIII. t.-c. a sommás eljárásról) kodifikált jellegét
elvesztette; de másrészt az 1881. LX. t.-c. a végrehajtási eljárási jog, az
1893. XVIII. t.-c. a sommás eljárás K.-jának tekinthető, éppen ugy mint az
1894. XXXI. t.-c. a házassági jognak K.-ját képezi. A polgári eljárásnak egész
területét átölelő K., a bűnvádi eljárásnak, az anyagi magánjognak K.-ja
jogéletünk sürgős szüksége.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|