Kőfaragó jegy

ismertető jel, bélyeg, mellyel az épület valamely részéhez szánt és ahhoz mérten kifaragott minden követ ellátnak, hogy ekként annak elhelyezését és szabatos összeillesztését megkönnyítsék. Az ácsok és épületasztalosok az illesztéken át vonalakat vagy barázdákat húznak s ha ezek pontosan összevágnak, akkor helyes az egyes darabok összeillesztése. A kőfaragóknak régi időtől fogva az a szokásuk, hogy e célból bizonyos jegyeket, geometriai alakokat, betüket, s eféléket vésnek a kőbe, miután azt kifaragták. A csúcsíves építészet idejében e jelekből keletkeztek a K.-ek, azaz bélyegek, amelyek közül minden kőfaragó egyet-egyet választott, vagy a mester mindegyiknek egyet-egyet kiosztott, hogy azzal mintegy saját monogrammjával megjelölje azt a darabot, melyet kifaragott. A kőfaragó legény a saját jegyét egyenesen és pusztán a kőre véste, mig a mester jegye pajzson állott.

Forrás: Pallas Nagylexikon