Kohászat

az a tudomány, mely a fémeknek érceiből való kiolvasztását és a kiolvasztott fém félkész gyártmánnyá való feldolgozását tanítja. Mivel az első főképen kémiai, az utóbbi pedig mekanikai műveleteken alapszik, a K.-ban a kettőt mindig együttesen tárgyalják. Az előbbi magyarázat szerint a K. körébe tartozik az ércek előkészítése is, mert a kibányászott ércekből a legtöbb esetben csak akkor tudjuk a fémet jó minőségben és gazdaságosan kiolvasztani, ha előbb kémiai alkatát, halmazállapotát, vagy mindakettőt megváltoztatjuk. Szorosan a K. körébe tartozik az elektrometallurgia is, mely a fémeknek a villamos energiával való kiejtését tanítja. A K. megalapítójának az olasz Vanuccio Biringucciót és a német Agricola Györgyöt tartjuk. Az első Pyrotechnia címü művét 1540., az utóbbi De re metallica címü nagyszabásu, alapvető munkáját 1556. adta ki. A XVI. század végén jelent meg Ercker Lázárnak Aula subterranea címü német munkája is. A XVII. sz.-ban számba vehető K.-i munka csak Löhneys E. G. Bericht. v. Bergwerck címü 1617-ben megjelent könyve volt, hanem annál több kiadást látott Agricola és Ercker munkája. A XVIII. sz.-ban megint sok iróval, köztük olyanokkal is találkozunk, kik mint specialisták, a K.-i irodalomnak csak egyes szakaszait tárgyalták. Röszler Boldizsár 1700. kiadja Speculum metallurgiae politissimum oder Hellpolirte Bergbau Spiegel címü művét; megjelenik Reaumur-nak a vas cementálásáról szóló (L"art de convertir le fer forgé en acier, 1722) alapvető munkája, nemsokára rá a svéd Swedenborgius Emanuelnek a rézről és vasról irt nagyszabásu művei (Regnum subterraneum sive minerale de ferro és de cupro et orichalco, 20, 1734) és Schlüter Kristóf Gründliche Unterricht v. Hüttewerken címü munkája hagyják el a sajtót. A XVII. sz. második felében a svéd Rinman Swennek (német fordításban Georgitól: Vesuch einer Geschichte des Eisens, 1875, lefordította Karsten is) és Concrinus-nak (Erste Grundzüge der Berg- und Salzwerkskunde, 1773) munkája tünt ki, melyekkel méltán versenyez a Diderot d"Alembert-féle (Encyclopédie ou dictionnaire raisonné des sciences, des arts et des métiers, 35 köt.) és a Krünitz-féle (Oekonomisch-technoligische Encyklopädie) enciklopédia K.-i része. Ugyancsak a XVII. század második felében nálunk is megindul a K.-i irodalom Delius Traugott 1783-ban megjelent Anleitung zu der Bergbau-Kunst címü Bécsben kiadott 4-rét alaku munkájával. A K.-i tudományon nagyot lendítettek a bányászakadémiák is, melyek sorában nagy hirre és tekintélyre vergődött az 1763. Mária Terézia által alapított selmeci bányászati főtanintézet. A XVI., és XVII. és XVIII. században megjelent K.-i munkák legnagyobb része a bányászatot is tárgyalta és megfordítva; ekkor még e két foglalkozás annyira összeforrott, hogy a kettőnek elkülönített tárgyalása egyáltalán szükségtelen volt. A XIX. század munkamegosztása ezt a dolgot is alaposan megváltoztatta. A két foglalkozás mindinkább elkülönödvén, a legtöbb K.-i mű önállóan, a bányászati tudományoktól függetlenül jelenik meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon