Kohó

v. kóh, az a rendesen tűzálló anyagból falazott tűzhely, tűzfészek v. kemence, melyben égő szénnel vagy más energia-forrással a fémet az ércekből kiválasztják. Átvitt értelemben K.-nak vagy hutának nevezik azokat a gyártelepeket v. műhelyeket is, melyekben ez a művelet folyik. Igy a vas-K.-nak a vas-, réz-K.-nak a rézgyárakat nevezzük, l. Kemence. Az előbbi bányajog, jelesül a miksai bányarendelet szerint a K.-k felállítása, felszerelése és használata a bányahatóság különös adományozásához, illetőleg engedélyéhez volt kötve. A most érvényes 1854. évi bányatörvény ellenkezőleg a bányászati helyett az iparűzési mozzanatot vevén kiválóan tekintetbe, ezt a megszorítást megszüntette. Ehhez képest a K.-k s más ide tartozó vállalatok bányahatósági adományozás alá nem tartoznak, s a felállítást s az üzletet az általános ipartörvény rendelkezései szabályozzák. Az ipartörvény (1884. XVII. t.-c. 25. §) szerint, amennyiben az üzlettelepek a szomszéd birtokosokat, lakókat s általában a közönséget háborgatják, megkárosíthatják v. veszélyeztethetik, felállításukhoz a törvényben meghatározott eljárás mellett kieszközlendő iparhatósági telepengedély szükséges.

Forrás: Pallas Nagylexikon