Kohut

1. Adolf, magyar születésü német iró és hirlapiró, szül. Mindszenten 1848 nov. 10. A gimnáziumot Kecskeméten végezte, a teologiát Boroszlóban hallgatta. Lemondva a papi pályáról, Düsseldorfba, majd Berlinbe ment, hol a Berliner Zeitungnak volt több mint egy évtizedig tárcarovatvezetője, mellesleg a Daheim címü szépirodalmi hetilapot szerkesztette és cikkeket irt a Gartenlaube, ueber Land und Meer címü szépirodalmi lapokba. Mint a Berliner Zeitung heti krónikása maró szatirával irt csevegéseket Bismarckról és környezetéről, miért 1884. hirtelen kiutasították Berlinből, még annyi időt sem engedve neki, hogy e rendszabály ellen fölebbezzen. Drezdába költözött, ahol még nagyobb szorgalommal folytatta hirlapirói tevékenységét. Azóta újból visszatért Berlinbe, hol a magyar egyesület elnöke. 1870 óta a mai napig több mint hatvan kötet jelent meg tőle nyomtatásban, amelynek mintegy negyedrésze műfordítás, még pedig többnyire magyarból. Ilyenek: Lustige Geschichten aus dem Tokayerlande, Heitere Fahrten, Aus dem Reiche der Karpathen, Liebesarchiv, Ein Jahr in Montur, és Jókainak, Mikszáthnak, valamint Beniczkynének több elbeszélése és regénye. A hirlapirói élc erősen megnyilatkozik aktuális irányu könyveiben, minők: Gegen den Strom, Goldene Worte des Kaiseres Friedrich, Bismarck und die Litteratur, Bismarck als Humorist, Ferdinand Lassale stb. Mint zeneiró megirta Weber, Meyerbeer, Auber és Rossini életrajzait. Esztetikai nézeteinek a Herderről és Humboldtról irott munkákban ad kifejezést.

2. K. Sándor, zsidó teologus és iró, született Félegyházán 1842 jun. 11., megh. New-Yorkban 1894 máj. 25. A gimnáziumot Kecskeméten és Pesten, teologiai tanulmányait a boroszlói rabbiképző intézetben, bölcsészeti s nyelvészeti tanulmányait az ottani egyetemen végezte. 1867. rabbi lett Székesfehérvárt, 8 évvel később Pécsett, honnét Nagyváradra került, 1885. pedig elfogadva a new-yorki Ahavat-Chessed község meghivását, Amerikába ment és mint a nevezett község rabbija s a Jewish Theological Seminary egyik tanára működött élte fogytáig. Sokoldalu s termékeny irodalmi tevékenységének főbb munkái: Über die jüd. Angelologie und Dämonologie in ihrer Abhängigkeit vom Parsismus (Lipcse 1866); Az újkor (zsinagógai beszédek, Pest 1868); Kritische Beleuchtung der persischen Pentat.-Uebersetzung d... Tawus (Lipcse 1871) és a ritka szorgalomról tanuskodó és kivált anyaggyüjteményénél fogva érdekes Aruch completum (Bécs 1878-92, 9 köt.), Nátán b. Jechiel Árukh címü talmudi szótárának bővített, kritikai kiadása. Azonkivül közzétett több zsinagógai beszédet és magyar, német s angol tudományos v. zsidó felekezeti folyóiratokban számos kisebb-nagyobb cikket és értekezést. V. ö. Magyar-Zsidó Szemle XI. 487-92. l. és A memoir of dr. Al. K."s literary activity a new-yorki Jew. Theol. Seminary 4. (1894) évi jelentését.

Forrás: Pallas Nagylexikon