Kőimádás
bizonyos kiválasztott kövek tisztelete, mely ugy a régi,
mint a jelenkori pogányságnál divatos. Erdeti és legalacsonyabb foka a
fetis-imádás, midőn t. i. a kiválasztott követ Isten gyanánt tisztelik. Ilyen
K.-ra akadtak az amerikai indus törzseknél, Ausztráliában, Indiában, Afrika
több részében, Lapponiában, stb. Sőt az ókori kulturnemzeteknél is feltaláljuk
a K. nyomait; Deukalion és Pirrha maguk mögé hajigálják a köveket, melyekből
férfiak és nők lesznek; Trója (s a többi városok) hires palladiumja szintén kő
volt, melyet az Istenek küldtek le az égből (meteorok; a rómaiaknál:
Jupiter-lapis); Kybele és Gea kultusza, mely ugyan a földre vonatkozott,
szintén a K. egy neme volt. Az egyiptomiak, kik azt hitték, hogy az Istenek szivesen
lakoznak a kövek közt, kőoltárokon áldoztak, melyek később, a babonás néphit
következtében az Istenség megszemélyesítőivé váltak. Az ilyen K. csaknem minden
népnél szokásos volt; Tacitus említi a pafoszi Venus kőgolyóját, a görögöknél
nagy tiszteletben volt a hiettoszi Herkules-szikla, a zsidóknál Bethel,
Jeruzsálem és Garizim kőoltárai, az egyiptomiaknál a fekete Izisz-kövek, a
mohammedánoknál a mekkai Ka"ba, az É-i néptörzseknél Stonehenge sziklaköre, a
hinduknál a Buddha-kövek, az assziroknál a napisten fekete sziklája, melyet
Heliogabalus császár diadallal vitt Rómába, stb. - A K. részben a
kereszténységbe is átnyulik, ahol az amuletek és ereklyék tiszteletében
nyilatkozik meg; különösen a latin eredetü népek (olaszok, spanyolok, románok,
stb.), kik egyébként is nagyon babonások, számos kőnek (lapis lazuli, karneol,
ametiszt, opál, stb.) titkos verázserőt tulajdonítanak.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|