Kokhinkhina

(khin. Ko-csiu-csing), az anamiták által Dang-trongnak nevezett tartomány, mely Anamban (l. o.) a tenger partján (É. sz. 101/20 és 171/20 közt) terül el. A K. elnevezést hibásan egész Anamra is alkalmazzák, noha mint alsó K. (la basse Cochinchine) csak a franciák által újabban meghódított hátsóindiai területet jelenti, mely azelőtt Kambodsához tartozott, s az anamitáktól, miután birtokukba vették, Szaigon (Ghia-dinh) nevet nyert. Határai Ny-on a Sziámi-öböl, ÉNy-on Kambodsa, ÉK-en Anam, DK-en a Khinai-tenger. A francia K. területe 59,465 km², nagyobbrészt sík, jól öntözött televényföld, melynek csak északi része dombos (legmagasabb emelkedése 700 m.) és itt-ott (gránit) sziklás. A Mekong (l. o.) Kambodsában három ágra szakad, melyek nemcsak számos folyót vesznek föl folyásukban, hanem még egymás közt is össze vannak kötve és a tengerbe torkollásuknál nagy területü deltákat képeznek. E folyamok mind hajózhatók, sőt mélyebb járatu hajókat is megbirnának, ha azok a tengerből fel tudnának jönni torkolatukba, melyeket sekély (3-4 m. mély) homokzátonyok zárnak el. A Mekong-ágak közt a hajózásra legalkalmasabb a Kva-lai, melyen 5 m. mélyre sülyedő hajók is járhatnak; a Loirap ellenben, melybe a Szaigon is ömlik, csaknem minden hajó számára hozzáférhető. A számos apróbb európai folyóval és természetes csatornával együtt a francia K. vizhálózata 226,832 km. és főtényezője a tartomány termékenységének. Éghajlata, mint a nedves tropikus tartományoké általában, az európaiaknak nem nagyon egészséges; gyakori a hasmenés, mely könnyen végzetessé válhatik. A DNy-i esős monszun-szelek idejében hőmérséke 130-190 C. (májustól októberig); az ÉK-i száraz monszunok alatt ellenben (októbertől áprilisig) 23,50 (nappal) és 110 (éjjel) közt váltakozik. A dél-khinai tenger taifunjai (viztölcsér) gyakran nagy károkat okoznak. Állat-, növény- és ásványország tekintetében Hátsó-Indiához tartozik. Ragadozó állatai a tigris, párduc és a vadmacska; van orrszarvuja, elefántja, vaddisznója, krokodilja és sok mérges kigyója; szarvasok és bivalyok nagy csordákban barangolják be. Legfontosabb terménye a gummi gutta fa; nemes ércei nincsenek. Lakossága (1890) összesen 2418. Uralkodó vallás a buddhizmus (1.700,000), de van vagy 50,000 keresztény is, a kat. misszió székhelye Szaigon, hol nagy papnövelde van. A nagyobb városokban modern iskolák is vannak európai tanítókkal (össz. 115 francia), de van számos anamita iskola is (1183 benszülött tanítóval); a tanulók száma 1890-ben 18,981 volt. A Hátsó-Indiát lakó néptörzsek (indo-khinai), a malakkai malájokat kivéve, mind az u. n. egytagu nyelvek családjához tartoznak, melynek leghiresebb tagja a khinai. Ide számíttatnak: 1. A barmánok v. birmaiak, kik az indo-khinai félsziget Ny-i részét lakják. Vallásuk a buddhizmus. Papjaik rendszerint szerzetesek és tágas kertektől övezett kolostorokban élnek a városok közelében. Az egész papság élén áll a P"ha-T"hena-Baing (a hit védője), kitől a rendfőnökök kinevezése függ, őt az ország nagyjai közé számítják. Sajátszerü építési modort mutatnak a birmai templomok (l. Birmai nyelv és irodalom). 2. A lohita népek, igy hivják a birmanokkal rokon, vad hegyi törzseket. Olyan viszonyban állanak az utóbbiakhoz, mint a Himálaja népei a tibetiekhez. 3. Thai népek. Ezek a) a szűkebb értelemben vett sziámiak. A sziámi nyelv, melyet a benszülöttek thainak neveznek, egytagu, mint a khinai dialektusok. b) A lao nép, mely két részre oszlik: fekete és fehér laókra. Nyelvük egy sziámi dialektus. 4. Annamiak, Tongkingban és K.-ban élnek. Nyelvük egytagu. Irásuk a khinai iráshoz hasonló. Szokásaik és műveltségükre nézve félkhinaiak. Khinai alakban vallják Budha tanát. A műveltebb osztályokban Konfuciust követik. Ipar és kereskedelem. A nagyon termékeny tartomány rizstermelésének kétharmadát kiviszik; kevesebb jelentőségü a szárított hal, a gyapot, bivalybőr, vizahólyag stb., ami szintén kiviteli cikk; a bevitel tárgyát leginkább opium, tea, selyem, len és vászonáruk képezik. A kereskedelem nagyrészt a khinaiak kezében van; az összforgalom (1889) körülbelül 85 millió frankra rúg. Ipara nincs; kevés tengerisót főznek és nyers selymet gyártanak. Pénzrendszere a frank, de forog a mexikói ezüst piaszter is; fő váltópénz a szupeke (1/6 cent). Sok a hamis pénz. A kifejlett vizhálózat a közlekedést elősegíti; vasútja (77 km. hosszu) Szaigont Mithóval köti össze; egy országút pedig Szaigonból Cholonba visz. Táviróhálózata 2463 km. Közigazgatás. K. 4 tartományra (Szaigon, Mitho, Binh-long és Basszac) és 21 megyére (arrondissement) oszlik. A községeket a francia kormányzó által kinevezett hivatalnok (anam-xa) igazgatja; a tartományi közigazgatást és igazságszolgáltatást az «indokhinai magas tanács» végzi, melynek élén a főkormányzó áll. A benszülöttek katonai szolgálatot teljesítenek, de csak keveset (2500-300) osztanak be a franciák közé, a többieket a régi hagyományos seregbe sorozzák. K. az egyedüli francia gyarmat, mely az anyaországnak nincs terhére; 1877-ben az államháztartás bevételei és kiadásai (összesen 26 millió frnak) egyenlők voltak. Jövedelmi források: a vám, a személyadó és az opium-egyedáruság.

Története. K. hajdan Khina hűbéres állama volt, majd Kambodsa birtoka lett, mig aztán Anam előbb egy részét (1658), majd egészen (1720) elfoglala. Az 1858-iki háboru, melyet a franciák Anam (l. o.) ellen viseltek, 1861 februárban újra kitört, s a Quin-hoa erőd (Szaigon mellett) bevétele után nemsokára Mitho is megadta magát. Bonald tengernagy, ki ekkor Charnert fölváltotta, rövid idő alatt (1861 dec.-1862 márc.) teljesen visszanyomta az anamitákat s kényszerítette császárjukat, Tu-dukot, hogy aláirja a szaigoni szerződést, melynek értelmében Mitho, Bien-hoa és Szaigon tartományokat a franciáknak átengedi. Ez volt K., melynek fővárosa Szaigon (l. o.) 33,000 lakossal; most fontos hadi kikötő és nagy kereskedő város. Egy rendelet (1887 okt. 17.) K. Tong-king, Kambodsa és Anam tartományokat Indo-Khina elnevezés alatt egyetlen francia gyarmattá egyesíti. Főkormányzója de Lanessae volt egész addig, mig sikkasztásairól meg nem győződtek.

Forrás: Pallas Nagylexikon