Kökörcsin

(növ., Pulsatilla Mill., kekercsény, kükörcsin), a boglárkafélék mérges füve 8 fajjal (hazánkban 5) Európában és több fajvegyülékkel. A szellőrózsától, mellyel gyakran egyesítik, levéltelen szára, gyapjas külseje, meg az apró termés-szemének és árvalányhajhoz hasonló pelyhes forgója különbözteti meg. Tőlevele gyakran virágzat után fejlődik, kétszer szárnyalt, levéltelen szárán gyapjas és sallangos gallérja van, mely a bimbónak volt védelmezője. Amit hat szirmának gondolnánk, az morfologialig a szines kelyhe, szirma nincs, himje meg a termője sok. A P. nigricans Störk. (leánykökörcsin Clus., fekete kükörics) levele keskenysallangu, tavaszi virágzáskor már meglehetősen kész, virága magános, bókoló, sötét lila, csaknem fekete, harangalakuan összeboruló. Vizzel való desztillálásából anemonin lesz. A P. grandis Wenderoth (Anemone Pulsatilla Sadl., non Linné, lókükercs, ló-K.) levele virágzásakor még fejletlen, virága sokkal nagyobb, világosabb lila, jobban szétterül. Mérges, mint az előbbi; mind a kettőt orvosságnak használták köszvény, reumatizmus, vizkórság, valamint az állatok fekélye ellen, ma kevésbbé használatos. Kikirics, kikercs, K. kükörcs és kükörics ugyanazon szótőnek az elváltozása, de mindig szabálytalanul fejlődő mérges virágra vonatkozik. V. ö. Borbás, A Pulsatilla nigricans szinváltozékai, Természettud. Közl. 1892. továbbá; Tavasznyitó növény, mely az őszt is bezárja, u. o. 1880. K.-nek néhol az Orchist is nevezik. Sárga K., l. Hérics.

Forrás: Pallas Nagylexikon