(növ., Cocos L., kulepa, kalappa), középmagasságu v. egész
nagy fa a két földség forró vidékein (35 faj). Törzse sima, gyűrüzött v. a
levélnyél-maradéktól pikkelyes, belül puha és taplós, levele szárnyalt,
sallangja szálas. Virágbuzogánya az alsóbb levelek tövéből nő, himes virága
sárga, termő virága zöld, gyümölcse (kókuszdió) ellipszoid vagy tojásdad,
egymagu, héja vastag és rostos, csonthéja valóban csontkeménységü, magva odvas.
A portugál az alján háromliku kókuszdió meg a majomfej (cocos, coquin) között
bizonyos hasonlatosságot lát, azért a K.-t coqueiro-nak nevezte. Nagyon hasznos
fa. A cocos nucifera L. (igazi K., l. az Olajnövények képén) 20-30 m. magas, a
tövén csak 0,3-0,6 m. vastag. Tropikus. Ázsiában sűrü erdei vannak, de a forró
tartományban mindenütt ültetik. Törzse gyűrüzött, gyökere mélyre nem hat, de
azért oly erősen és rugalmassággal van a földben, hogy a leghevesebb orkán sem
birja leteríteni. Levele 4-6 cm. hosszu, nyele tövét szívós barna rostozat
fogja körül, levélkéje kardforma. Virágburokja 1 m. hosszu. 8 éves korától
egész száz évig az évnek minden szakában érlel gyümölcsöt, egy virágzatból
10-30 lesz, tehát több virágzatából kedvező körülmények között 150 v. több is
van rajta. Ez a gyermekfej-nagyságu kókuszdió. Külseje szivacsos rostos,
hosszas, sárga, dinnyeforma, háromoldalu. Fehér, azután megbarnuló csonthéjában
eleinte édes tejnemü folyadéka (kókusztej) van, de végre megkeményedik, mint a
csonthéja is. Dióját frissében v. elkészítve fogyasztják. A K. a trópusok
leghasznosabb pálmája, a hindu népmonda szerint 99-félére jó. A kókuszdió hét
hónap alatt érik meg, évenkint 4-5-ször szedik. Az éretlen dió teje (leves
endospermiuma) frissítő, édes, kissé összehúzó ízü, erjedve és desztillálva
erős szeszital (kelet-indiai arrak), puncsba nagyon dicsérik. Az érettebb dió
megkeményedett bele mogyoróízü és tápláló étek, az egész érettből vajnemü,
nagybecsü olajat sajtolnak (l. Kókuszolaj). A dió belét Európában kopperahnak
v. koprának hivják. Héja szépen fényesíthető és olyan kemény, hogy
esztergályozni lehet. Lámpát, mindenféle edényt, szelencét, kanalat, gombot
csinálnak; szenesítve jó faszén és kinrussz, de fogpor is lesz belőle. Fiatal
hajtása, levele, meg a tetőrügye (pálmasziv) nemcsak kitünő főzelék, hanem
meghasogatásából vagy levágása után, sebéből több napon át nedv folyik.
Összegyüjtik, megerjesztve suri-lé néven kedvelt pálmabor. Ize édes-savanyus, a
kókusztejnél még jobb ízü. Levelével kunyhót fednek v. kosarat, kalapot,
ernyőt, a levélerezetéből és a gyümölcs rostos kérgéből (roya, koir,
kókuszrost) ponyvát, vászonszíjat, lábtörlőt, halászhálót, kefét, seprőt,
ecsetet csinálnak v. más holmit fonnak és ágynemüt tömnek ki, erős kötelet
sodornak. Ameddig a K. bőven gyümölcsöz, s pedig 35-40 esztendős koráig, a
belseje olyan taplós, hogy a törzse csak kerítésnek és vizcsőnek használható.
Később sokkal keményebb, ekkor tüskésdisznófa v. palmyra-fa néven épületfa és
butorfa, apróbb csecsebecsének is feldolgozzák. A Cocos butyracea L. v.
vajtermő K. új-granadai és venezuelai; fölséges magasságáért fenség-pálmának is
nevezik. Magva ehető. Vajnemü hasznos zsiradékot (pálmavaj, kókuszvaj), fája
pálmabort, épületfát és műfát termel. Törzse a csúcsa felé csak kevéssel
vékonyabb, az indus levágja, ott, ahol a levele meg a virágja kinő, kivájja,
mintha sajkát akarna csinálni. Negyednapra a mélyedés sárgásfehér, nagyon
tiszta, édes bornemü folyadékkal telik meg; 18-20 napon át naponkint
öszegyüjtik. Az utolja már kevésbbé édes, de szeszesebb, azért többre becsülik.
A C. Guinensis Jacq. 4 m. magas fa, de az átmérője csak 2,5 cm. Tabago szigetén
sok terem, sétavesszőnek (tabagó-nád) Franciaországba szállítják. A Cocos
aculeata Jacq. (makawfa, makaseba-pálma) Ny.-Indiában, Guayanában és
Braziliában terem, gyümölcse ehető, nagyon jó illatu pálmaolajat termel,
mosdószappannak és orvosságnak használják. A C. vinifera Örst. nicaraguais
costaricai. Magvából szintén olaj lesz, törzsében cukros lé képződik, s belőle
a kogelbort szűrik. A C. coronata Mart. braziliai, törzse beléből a nép
kenyeret süt, diójából pedig olajat sajtol. A K.-nak néhány faja pálmateremben
is díszlik, a braziliai Cocos flexuosa Mart. (l. a Díszlomb I. mellékletén)
pedig csinos és kedvelt szalondísz.
Forrás: Pallas Nagylexikon