Kölcsön

(lat. mutuum), az a szerződés, melyet valaki (K.-adó v. hitelező) másnak (K.-vevő, adós) pénzt v. más helyettesíthető dolgokat tulajdonul oly kikötés mellett ad át, hogy az utóbbi köteles azt, amit kölcsön kapott, hasonló nemben, minőségben és mennyiségben visszaadni. Az által, hogy a K. kapott dolog az adós tulajdonává válik, s hogy a visszaadás tárgyát nem a kapott species, hanem hason mennyiség és minőség képezi, különbözik a K. a haszon-K.-től (l. o.), melyet a közönséges életben szinte K.-nek neveznek. Ha p. valaki egy könyvet elolvasás végett átad másnak oly kikötéssel, hogy átolvasás után a könyvet visszaadni tartozik, ez haszon-K., mig ha valaki megszorult barátját 10 forinttal kisegíti, azzal, hogy bizonyos idő mulva a 10 forintot adja vissza, ez K. Ha valaki másnak bizonyos kötelemből - p. vételügyletből - bizonyos pénzösszeget fizetni v. bizonyos mennyiségü helyettesíthető dolgot adni tartozik, a felek megállapodhatnak abban, hogy a kötelezett a pénzösszeget, illetőleg a dolgot K.-kép megtarthassa. A K. visszafizetésének idejére és módjára nézve a szerződés feltételei irányadók. Kikötött visszafizetési határidő hiányában a K.-t fel kell mondani. A K.-tőle után kamatok csak kikötés esetében járnak. A K. azt a módját, amely szerint valaki árukat ad másnak a végett, hogy azokat eladja, s a vételárt K.-kép megtartsa, contractus mohatrae-nak nevezik. Minthogy a kölcsön adott tárgy az adós tulajdonává lesz, az átadás pillantától kezdve a dolog veszélye (periculum rei) nem a hitelezőt, hanem az adóst terheli; kivételt képez a hajós K. (l. o.). A K.-re vonatkozott a római joban a S. C. (a. m. senatus consultum) Macedonianum, amelynek értelmében kiskorunak adott K. ellen ugy az apa, mint a fia kifogást tehetett; a visszafizetett K.-t azonban visszakövetelni nem lehetett.

Forrás: Pallas Nagylexikon