Kollegiális rendszer

az egyházjogban az a nézet, mely szerint az egyház szabad tagok egyesüléséből áll, akik ügyeiket közös határozatok által rendezhetik és elintézhetik. E nézet szerint a legfőbb egyházi hatalom az összes egyházközségben nyugszik, mely az államnak nincs alávetve, hanem egyenlő jogosultsággal az állam mellett áll. A protestáns államokbana K. ellentétes, részint a territorialis rendszerrel, mely az egyházi hatalmat is a fejedelemnek tulajdonítja (cuius est regio, eius est religio), részint az episzkopális rendszerrel (lásd Episcopalismus). Az államkormányzatban a K. ellentéte a bürokratizmusnak, és annak értelmében az ügyek vezetése és elintézése testületre (collegium) van bizva, amelynek tagjai döntő szavazattal birnak. Valamenyi határozat a szavazatok többsége szerint keletkezik, vagy ha a tagok száma páros és a szavazatok egyenlően megoszlanak, ugy hogy az a rész tekintetik többségnek, mellyel az elnök szavazott. A kisebbségnek csak az a joga van, hogy különvéleményét irásba foglaltathatja. Néha és bizonyos esetekben az alsóbb foku hatóság elnöke jogosítva van a határozat végrehajtását v. a többség véleményének határozat erejére emelését is felfüggeszteni és a felsőbb hatóság határozatát kieszközölni. Csekélyebb fontosságu ügyek a K. mellett sem kerülnek a kollégium elé, hanem ezeket az azzal megbizott tag az illető jogszabály vagy előbb hozott határozat értelmében feldolgozza, és az elnök feladata őrködni a fölött, hogy az elintézés ily értelemben történjék. L. Bürokrácia és Birósági szervezet.

Forrás: Pallas Nagylexikon