Kolmár
1. József, református lelkész, szül. Halason 1769., megh.
Komáromban 1835 nov. 24. A gimnáziumot (1778-tól) Kecskeméten, a teologiát
Debrecenben végezte. 1795 elején külföldre ment s az 1794-95-iki iskolai év
második felére Jenába iratkozot be. Miután a göttingai egyetemnek is volt
hallgatója, 1797-ben hazatért s dunapataji lelkész lett. 1812. a kecskeméti
gyülekezet hivta meg papjának, innen azonban már a következő évben Komáromba
költözött. 1822. esperessé választatott. Részt vett az 1821-22-ik évi generális
konvent tanácskozásaiban. Hirneves, csodált szónok volt, kinek predikációi ma
is remekszámba mennek. Ily irányu művei: Keresztyén kathedrai tanítások (Pest
1830-31, 2 köt.); Újabb keresztyén kathedrai tanítások (2 kötet, kiadta Vári
Szabó Sámuel, Szarvas 1854-55).
2. K. József, iró, szül. Magyaródon (Somogy) 1820 ápr. 3., a
pápai reform. főiskola képzőtársaságának Petőfivel, Jókai és Kerkápolyval
együtt volt tagja; Petőfi után segédszerkesztője volt a Pesti Divatlapnak,
azután munkatársa, majd pedig szerkesztője az Életképeknek. 1848-ban a
miniszterelnökségben volt alkalmazva Kuthy Lajos mellett, a szabadságharc
lezajlása után a tanári pályára lépett. Pozsonyban nyugalomban él. Munkái
folyóirati cikkekből, költeményekből, tankönyvekből állanak: Dalok könyve (Baja
1862); Latin nelvtan (Dávid Istvánnal, Pest 1864); Epigrammok (Pozsony 1871)
stb.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|