Kolokázia
(növ., Colocasia Schott), a kontyvirágfélék génusza, 6
fajjal Kokhinkhinában és Kelet-Indiában. A kontyvirágtól a pajzsos himgömbje
különbözteti meg. Nevezetesebb faja az ehető kaló- v. tarrógyökér (Colocasia
esculenta Schott, Arum vagy Caladium esculentum L. l. az Eleség-növények
képen), K.-Indiában meg a szomszéd szigeteken honos, innen Egyiptomba, ma pedig
mint nevezetes eleségnövényt a trópusok közé is mindenfelé átültették. Nyilas
levele 2 m. magasra is megnő. Répaalaku, karhosszaságu gumói 0,5-2, sőt 6 kg.
nehezek, 10-12 hónapra megérnek, tápláló keményítő tartalmuak; nyersen csipősek
és mérgesek, de megfőzve, vagy fiatal szárával megpörkölve jó táplálék. Neves
mezőkön, mesterséges mocsarakban, valamint száraz telken (tarrómezők) is nagyon
sokat termesztenek. Levele karaibi káposzta néven a négerek meg a déli szigetek
lakosainak tápláléka. Az Arum colocasia L., v. C. antiquorum Schott is K.-iniai.
Tőkéje gyermekfejnagyságu, főzve a maró íze elenyészik és kedves gesztenyeízü
lesz, ezért fogyasztják. A meleg tartományokban eleségnek még a C. macrorrhiza
Schott (Cejlon), C. mucronata Schott (K.-India), C. Himalayensis Royle
(Himálaján) fajokat is termesztik, de valamennyit szép nyilaspajzsos leveléért
gyakran kerti díszül is ápolják. A C. odora Brongn. virágburokjában
virágzásakor 20-30° hőmérsék emelkedést észleltek. (L. Felmelegedés.)
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|