Kolonia

(a lat. colonia-ból) a. m. gyarmat. A görög K.-k részint politikai, részint kereskedelmi természetüek. Hol a legyőzött törzs hagyja el hazáját (dórok és Heraklidák), hol az egyik párt szorítja ki a másikat (Tarentum és Syrakusae), hol tulnépesedés lép fel parancsoló szükséggel (Rhegion). A kereskedelmi K.-k célja nevökben rejlik, de az alexandriai korszak közéjük ékelte a sztrategiai szempontból létesült K.-kat is, melyeknek telepesei nem ritkán kiszolgált katonák is voltak. A telepítésre végül néha a jóslóhelyek mondásai is szolgáltattak okot és alkalmat, kiváltképen Delfinek mondásai. A K. vezetője valamely kiváló és megbizható jellemü férfiu (oikisztész vagy ktisztész), aki hirnökök által kihirdette a részvételre való felszólítást. Ha állami segély nélkül, saját előről történt a gyarmatosítás apoikia volt a gyarmat neve. Azt a várost, amelyből az oikisztész származott, vagy amelyik a telepeseknek törzsét szolgáltatta, metropolisz-nak (anyaváros) nevezték. A római K.-k ügye kizárólag katonai alapon indul meg. A római nép rendszerint minden újonnan elfoglalt városba küld egy katonai őrséget, melynek feladata a területet biztosítani, az ellenséget szemmel tartani és további foglalásokat előkészíteni (p. Venusia). Később nyugtalan természetü, a dolgok felforgatására törekvő polgárokat helyeznek el ilyen módon. Sulla óta előtérbe lépnek a katonai K.-k (veteránok elhelyezése végkielégítésül földosztás útján). Ezek többnyire nagy erőszakossággal jártak a régi birtokosok ellenében, de hatásosan terjesztették a romanizálást nyelvben, szokásokban és erkölcsökben és az őj provinciák megalakításának alapjait képezték. A K.-t jellemzetes szertartásokkal külön magisztrátusok (triumviri coloniae deducendae, septemviri, vigintiviri) alapították, az anyavárosénak megfelelő önkormányzattal. A modern K.-ra nézve, l. Gyarmatügy.

Forrás: Pallas Nagylexikon