Koltai

Virgil, iró, szül. Csornán, Sopron vmegye 1857 márc. 22. Győrött tanult, hol a bencés-rendbe lépvén, Pannonhalmán fejezte be tanulását; tanári és bölcsészetdoktori oklevelet szerzett. 1879. az esztergomi, 1883. a komáromi, 1883. a győri gimnázium tanára lett, ugyanitt a kir. jogakadémián a filozofia magántanára is volt. 1890. kilépett a bencés-rendből s a fővárosban kapott polg. isk. tanári állást. 1892. szervezte a Röser-féle gimnáziumot, melynek aztán 3 évig igazgatója volt. 1894-ben a budapesti józsefvárosi, 1895. a VII. ker. állami gimnázium tanárává nevezték ki. Irt tankönyveket (Irálytan 1883, 4. kiad. 1895; Szerkesztéstan 1884, 2-ik kiadás 1893) és irodalomtörténeti monográfiákat; Ányos Pál élete és költészete (1883); Irodalomtörténeti és aesthetikai tanulmányok (1884); Czuczor Gergely élete és munkái (1885); Arany János élete és költészete (1886); Fáy András (1888); Kovács Pál (1889); Győr szinészete (2. köt. 1890); Petőfi Sándor (1894). Fordította Baumbach regéit (1894) és Schwarz Zsófia két regényét, s angolból az Újabb angol költők és Burns élete Carlyle után jelentek meg tőle. Sok tárcát és cikket irt fővárosi és vidéki lapokba s 1885. szerkesztette a Győri Hiradót.

Forrás: Pallas Nagylexikon