1. a költő alkotó működése; - 2. a. m. költészet (l. o.). -
3. K. az állatoknál általában az embrio kifejlesztése. Hogy a megtermékenyített
petéből embrio fejlődhessék, a petének bizonyos kedvező körülmények közé kell
jutnia. E viszonyok az illető állatfaj szerint változók; más a vizben fejlődő
hal- és béka-petének, más a nap melegére bizott csúszó-mászóknál és ismét már
fizikai viszonyok előnyösek a szárazon fejlődő tojásnak és mig amazok minden
különös ápolás nélkül kikelnek, addig a madárnál bizonyos gondozás szükséges,
ahol e gondozást megadják maguk a szülék, vagy mint a kakuknál, más madár, vagy
pedig közben járhat a nap melege, mint a sivatag forró homokjában kikelő
struc-tojással történik. Valamennyi állat közt a madártest melege a legnagyobb,
ami bizonyára nemcsak arra való, hogy a légbeli élet miatt származó veszteséget
pótolja, hanem különösem arra, hogy a tojást kikölthesse. A kiköltésre ugyanis
állandóan 38-400 Celsius szükséges. A kiköltésre szükséges idő az egyes madárfajok
szerint igen különböző és általában az illető madár nagyságával áll arányban.
Igy az ökörszem 11, a kolibri 12-14, a tyúk 21-22, a gyöngytyúk 25, a fácán
24-28, a pulyka 27, a kacsa 28, a lúd 29, a hattyu 35, a gólya 42, az afrikai
struc 49, a kazuár 65 nap alatt bujik ki a tojásból, vagyis az időtartam
meglehetős széles ingadozások közt van. Az anyamadár vagy a nap által adott
meleget azonban mesterségesen is pótolhatjuk, ha a tojásokat a kikeléshez
megkivánt egész időtartam alatt megfelelő állandó hőfoknak tesszük ki. Erre
szolgál az u. n. költő kemence. Már a régi egyiptomiak sikerrel használták ezt,
hasonlóan a khinaiak is ismerték e módot. A görögöknél és a rómaiaknál szintén
nem volt ismeretlen a madár-tojásoknak mesterségesen való kiköltése. A XVIII.
sz.-ban azután különösen Francia- és Angolországban kezdtek vele nagyban
foglalkozni. Bonnemain kevéssel a nagy francia forradalom előtt Páris piacán
vizfűtéssel ellátott költőgépet állított fel és nagy mennyiségben költött ki
tyúktojásokat oly időben, midőn fiatal csibék egyáltalán nem voltak kaphatók.
1825. d"Arcet Vichyben tyúkokat és galambokat költött ki meleg ásványvizzel. E
célból a tojásokat kosárba téve ásványvizzel melegített fürdőszobákba helyezte
és a tojásokat napokig forgatta. Ez időtől kezdve azután nagyon sokféle
költőgépet állítottak össze, amelyek a célnak többé-kevésbbé megfeleltek.
Ugyanis vettek kettős falu bádog- v. rézedényeket, a köpenyüregben kitöltve
vizzel. A kemence alatt borszesz, petroleum v. gázlámpa égett, amelyet annyira
mérsékeltek, hogy a vizet állandóan 39-40 °C. hőmérsékben megtartsa, miáltal
természetesen az edényben lévő levegő is ugyanazon foku lett és igy az illető
tojások legszebben kikeltek. Tökéletesbítették a kemencét azután az által, hogy
a meleg - a természetes viszonyoknak megfelelően - a tojásokat főleg fölül éri.
Az ily kemencékben a meleg viz a bádogcsövekben halad fel, azután vizirányosan
fekvő széles, 5 cm. átmérőjü kaucsukcsövekbe jut, amelyek alatt feküsznek
azután a tojások (Baumeyer Drezdában). Minthogy pedig a gáz változó nyomás
alatt van, azért gázregulátorokat használnak, ahol a gáznak folytonos
egyenletes odatódulását kéneső eszközli. Vannak nagyobb költőkemencék is, ahol
sok száz tojást lehet egyszerre kikölteni és ahol koksz- v. szénfütéssel
állítják elő a megkivánt meleget. A mesterséges kiköltésnek különösen tudomány
szempontjából van nagy értéke, mert csak ily módon lehet valamely madár
embriójának fejlődését pontosan tanulmányozni. A halak költőedényét,
költőtavát, l. Halászat.
Forrás: Pallas Nagylexikon