Kolumbus

Kristóf (olaszul Cristoforo Colombo, spany. Christobal Colon), Amerika fölfedezője. Végrendeletében Genovát nevezi szülővárosának. Genovai kortársainak tanusága szerint apja posztószövő volt. Születése évére vonatkozó adataink 1436 és 1456 közt ingadoznak, megh. Valladolidban 1506 máj. 21. Ugy látszik, kezdetben ő is apja mesterségével foglalkozott és kisebb tengeri utazásokat tett a Levateba és Angolországba. 1477. ismerkedhetett meg az oceánnal; mikor Bristolból a Thule szigeteken (Farö) tul hajózott. 1482. Portugáliából guineába utazott és visszatérte után Lissabonban Donna Felipa Muniz-Peresterellát vette nőül, egy olasz nemes leányát. Apósa hires hajós volt és annak birtokán, Porto-Santo szigeten, Madeirától északkeletre, az apósának hagyatékához tartozó térképekből és irományokból jutott először tudomására, hogy nyugaton szárazföldet sejtenek az oceánban. Hallott is egyet-mást olyan hajósoktól, akik gyakran megfordultak az Azori-szigeteken tul is. Egy faragott fadarab, ismeretlen emberfajhoz tartozó hullák, hatalmas nádsszálak hányódtak oda a tengeren. Mindez Aristoteles, Seneca és Plinius ama véleménye mellett bizonyított, hogy Cadixból néhány nap alatt Indiába lehet utazni. Marco Polo és Manderville tudósításai is hihetővé tették, hogy Ázsia keleti vége nagyon közel van nyugati Európához. Igy érlelődött meg K.-ban az a gondolat, hogy Afrika körülhajózása nélkül is el lehet jutni a meseszerü Zipanguba (Japán) és Khinába, amire előtte már mások is gondoltak, kivált Toscanelli. Valószinüleg 1483. nyilvánította először gondolatát. II. János portugál királyhoz fordult, aki véleményt kért egy tudós bizottságtól, mely K. tervét ábrándnak nyilvánította. Csak Behaim Márton pártolta.

Azután nemsokára meghalt a neje és K. 1482. Spanyolországba utazott. Ott csak 1486 jan. 20. jutott Izabella királyné szine elé és az udvarhoz. De ott is, a salamancai egyetemen csak egy ember akadt, aki K. tervét kivihetőnek tartotta és azzal biztatták, hogy majd a granadai háboru befejezése után fontolóra veszik ügyét. 1491. végre elhatározta, hogy Franciaországba megy. Úközben, mikor a huelvai kikötőhöz igyekezett, fiával, Diegóval bekopogtatott La Rabida kolostorba, ahol kenyeret és vizet koldult az elcsigázott és elbúsult férfiu. Ott a királyné gyóntatója, Juan Perez de Marchena és egy orvos, Garcia Hernandez, meghallgatták K. terveit, tartóztatták őt és a páter kieszközölte a királynénál, hogy K. három hajót kapjon és az udvarhoz visszahivassék. 1492. Granadát elfoglalták és ezzel K. reményei is növekedhettek. Nehezítette a dolgát, hogy nagyon is sokat kért arra az esetre, ha vállalata sikerül: nemességet, tengernagyi méltóságot a kapcsolatos jogokkal, a fölfedezendő országok fölötti alkirálykodást és még egyéb fontos jogokat. Minthogy követeléseit nem akarták teljesíteni, újra Franciaországba indult, de a királyné futárral visszahivatta és ápr. 17. aláirta az egyezményt. Május 23. K. már Palosban volt. Tiz nap alatt fölszereltek két hajót és bérbevettek egy harmadikat. Ott toborzotta össze kiséretét, melyhez Pinzon Márton Alonso, Vince Yanez és Ferenc Márton testvérek is tartoztak. 1492 aug. 3. vitorlázott el Palosból. A Santa Mariát (képét l. a Hajózás mellékletén) választotta tengernagyi hajójának, mert a másik két hajónak, a Pintának és Ninának csak elől és hátul volt födélzete; azokat a Pinzon testvérekre bizta. A királyi tisztviselőkkel együtt 120-an indultak útnak. Először a Kanári-szigetekhez vitorlázott, hogy onnan egyenesen nyugatra haladva Antilián és Zipangun át Indiába jusson. A Pinta kormánylapátjának megsérülése miatt csak szept. 6. inulhatott Gomera szigetéről tovább. Szept. 13. vette K. először észre a mágnestű elhajlását. Legénysége mindinkább elbátortalanodott, minél messzebbre jutottak; de nem lázadtak föl ellene, K. ránk maradt naplója legalább nem említ ellenszegülést. A naponként megtett utat azonban kicsinyítve vezette ba a naplóba, hogy meg ne ijedjen legénysége a nagy távolságtól. Nem is tért el a kitűzött iránytól, hogy erős meggyőződésében ne kételkedjenek. Csak okt. 7. fordult kissé délre, mikor különféle jelekből szárazföld közellétére lehetett következtetni. Okt. 10. este 10 órakor K. néha világosságot vett észre és éjjel 2 órakor a Pintáról ágyuszó hallatszott, a megbeszélt jel, mely a szárazföld fölfedezését jelentette. Trianai Rodrigo, egy matróz vette először észre a szárazföldet. Mikor a nap fölkelt, 1492 okt. 12-én látta meg a K. az újvilágot. Guanahani szigete volt, a mostani Watling-sziget.

K. birtokba vette a szigetet, melyet San Salvadorenak keresztelt. Egyszersmind hűségi esküt tétetett kiséretével. A szigetnek odacsődült jólelkü népe között ajándékokat osztott szét és csakhamar nagy nyereségre tettek szert a benszülöttek arany orrgyűrüinek becserélése által. Az indusoktól értesült, hogy az aranyat délkeletről kapták, hol egy gazdag király lakik. Ezen aranyország felé hajóztában fedezte fel Kubát és Haitit, az utóbbit Hispaniolának keresztelte, mert déli Spanyolországhoz hasonlónak találta. A főhajója zátornyra került ott és minthogy a kisebbik hajón nem fért el az egész legénysége, 39 legderekab emberét a szigeten hagyta hátra. 1493 jan. 4. indult vissza Európába az Azori-szigetek irányában. Két nappal utóbb találkozott a Pintával, mely nov. 21. vált el tőle és Márton Alonso vezetése alatt sok aranyat cserélt be. Febr. 15-én érte el az Azorokat, márc. 15. kötött ki Palosban. Onnan Barcelonáig, a királyi udvarig valóságos diadalmenet volt az útja. Fölfedezései az egész művelt világot bámulatba ejtették és Spanyolország sietett új szerzeményének biztosítására a pápa jóakaratát megnyerni.

1493 szept. 25. indult K. másodszor útnak 17 hajóval. 1200 fegyveres és lovas, európai háziállatok, gabona, főzelékfélék és szőllővenyige volt vele, hogy gyarmatot alapíthasson az új földön. Sok nemes volt a kiséretében, akik kincseket és kalandokat kerestek. Az indiai ügyek vezetését Fonseca Rodriguezre bizták, akivel még az elindulás előtt összeveszett K. Ezen második útján fedezte föl a Kis-Antillákat. Nov. 27. érte el azt a helyet Haitin, ahol hajója zátonyra került és embereinek egy része visszamaradt. Minthogy a hátrahagyottak eltüntek, tovább hajózott és azon helytől nem messze erődöt épített, melyet Izabellának nevezett el. Egy csapat, melyet Hojeda vezetése alatt a sziget belsejébe küldött, egy heti járásnyira aranyat talált a patakokban. 1494 febr. 2. K. 12 hajót visszaküldött Spanyolországba élelemért, orvosságért, fegyverekért stb. Ő maga pedig ápr. 24. tovább vitorlázott kutatásait folytatni. Kubán barátságosan fogadták a benszülöttek és mikor arany után tudakozódott, délre mutattak. Arra hajózott tehát és 1494 május 4-én Jamaikát fedezte föl. Mivel ott aranyat nem talált, újra Kuba felé fordult és annak déli partja mentén vitorlázott nyugatra, de nem egészen a nyugati végéig, mert nagy terjedelméből azt következtette, hogy az már Ázsia szárazföldje. Megint Jamaikához vitorlázott és miután annak déli partját is kikutatta, kimerülten tért vissza Izabella kikötőjébe. Ott várta már testvére, Bertalan, aki Spanyolországból élelmiszert hozott. Távolléte alatt azonban a spanyolok kicsapongásai annyira felbőszítették a benszülötteket, hogy azok néhány ezernyien megtámadták Szent-Tamás várát. Hojeda visszaverte őket és engedelmességre szorította az elnyomott népet. Ezalatt K. ellenségei, akik Spanyolországba visszamentek, otthon sok rosszat beszéltek róla és Hispanioláról azt hiresztelték, hogy terméketlen sziget. K. tehát, hogy személyesen védekezhessék, a gyarmatosok hasznavehetetlen részével és 30 indussal visszahajózott Spanyolországba, hol 1496 jun. 11. kötött ki Cadixban. Ekkor is nagy kitüntetéssel fogadták, de már ellenségeinek áskálódásai sem maradtak eredménytelenek.

1498 május 30. indulhatott csak el hat hajóval San Lucar de Barramedából harmadik fölfedező útjára. Minthogy az új országnak rossz hirét terjesztették, leginkább számkivetésbe küldött gonosztevők mentek csak vele. Ekkor a Kanári-szigetek felől délebbre hajózott, mert azt hitte, hogy a forróbb vidéken több kincset talál. Útközben sokat szenvedtek a szomjuságtól, éhségtől és forróságtól, mig végre jul. 31. szárazföldet fedeztek föl, melyet K. Trinidadnak nevezett el. Aug. 1. a sziget körülhajózása közben szárazföldet vett észre délen, de nem győződött meg arról, hogy milyen nagy az a szárazföld, noha az Orinoco folyó viztömegéből kitalálhatta volna, hogy nem lehetett valami kis sziget. Onnan Hispaniolába vitorlázott, hol nagy változást talált. A spanyolok egy része Roldan biró vezetése alatt lázongott K. bátyja ellen, akit ő helytartójának nevezett ki. Bertalan ugyan leverte a lázadást, K. mégis szégyenletes egyezséget kötött velük. Azalatt Spanyolországban az áskálódók Izabella és Ferdinánd bizalmát is megingatták, ugy hogy mikor K. egy derék birót kért tőlük, Bovadillát küldték ki (l. o.) teljes hatalommal fölruházva. Bovadilla 1499 aug. 23. érkezett San Domingóba és K.-t két testvérével együtt azonnal bilincsekbe verve küldte Spanyolországba. K., mikor a hajón le akarták venni láncait, nem engedte, csak hadd érje meg Spanyolország azt a szégyent, hogy ő láncraverve tér vissza. Visszatérése csakugyan nagy föltünést keltett és mivel az udvar érezte a helyzet szégyenletes voltát, azonnal rendeletet bocsátottak ki, hogy a fölfedezőt a legnayobb tisztelettel fogadják. 2000 aranyat is küldtek neki, hogy rangjához méltón jelenjen meg az udvarnál. Méltóságába azonban nem helyezték vissza. Bovadilla helyére a pártatlan Ovandót küldték ki, aki a helytartónak elkobzott vagyonát visszaküldte Európába. K. ezen két ellensége és velük 19 hajó a tengerbe veszett útközben egy zivatar következtében; Spanyolországba csak az az egy hajó jutott el, amely K. vagyonát szállította.

Azalatt K. Cadixból 1502 máj. 9. negyedik útjára indult négy kis hajóval és 150 emberrel. Jun. 29. érte el San Domingót, de Ovando nem engedte partra szállni. Tovább hajózott tehát, azt a tengerszorost keresni, mely véleménye szerint a Karibi-tengert az Indiai-oceánnal kapcslta össze. Honduras és a Panamai-szoros körül járt, de természetesen kárbaveszett a fáradsága. Sülyedező gyenge hajóit Jamaikánál zátonyra bocsátani kényszerült és csak egy év mulva szabadult onnan ki egy bátor embere által, ki egy indiánus csónakon San Domingóba ment segítségért. Szept. 12-én indult K. vissza és nov. elején szállt partra Cadixban. Senki sem üdvözölte szegényt és Izabella királyné halála (1504 nov. 26.) őt legfőbb pártfogójától is megfosztotta. Hiába várta sorsának jobbrafordulását. Alkirályi címéről és jogairól sehogy sem akart lemondani, bármit ajánlottak is neki és testben, lélekben megtörve halt meg. 1513. Sevillába, 1540-1559 között pedig Havannába, majd San Domingóba vitték át tetemeit, honnan 1795., mikor a szigetet a franciáknak engedték át, megint Havanába szállították, hol a székesegyházban helyezték el. Első utazásának naplóját, melyet K. maga irt, Navarrete tette közzé Viajes de los Espanoles címü művében (Madrid 1825, 2 köt., franciául Páris 1828, 3 kötet). 1892 aug. a tudományos Európa és Amerika nagy ünnepélyeket rendezett K. emlékének tiszteletére, az Egyesült-Államok pedig hicagóban világkiállítást rendeztek. Számos szobrot állítottak K. emlékének és több szinmű meg dalmű hősévé tették.

K. Kristófnak két fia és egy bátyja meg egy öccse volt, akik épp ugy, mint ő, mind a négyen Amerika felfödözése után Spanyolországban nemességet kaptak; azonkivül volt egy huga is. Bátyja K. Bertalan, szül. Genovában 1437 körül, megh. Haitiban 1514 aug. 12. Ő is tengerész volt és még előbb, mint Kristóf, Olaszországból Lissabonba ment, ahol mint kozmografus és tengeri térképrajzoló hirnévre tett szert és öccse műveltségée is befolyással volt. Később ezzel együtt Ny.-Indiába ment, 1497. alkormányzói méltóságot nyert Hispaniolában és résztvett 1502. öccse utolsó expediciójában. 1509. Dezső unokaöccsével Amerikába ment, 1511. ismét Spanyolországba, nemsokára pedig Hispaniolába tért vissza. Öccse K. Jakab (Giacomo), Spanyolországban K. Dezső (Don Diego Colon), valószinüleg már 1493 szept. ment az újvilágba és 1495 ápr. tért vissza. 1498. ismét Amerikába ment, ahonnan 1500. testvéreivel együtt bilincsekben hozták Európába. Megh. Sevillában 1515 febr. 21. - K. ifjabbik fia, K. Ferdinánd (Don Fernando Colon), Donna Beatrix Henriqueztől született törvénytelen gyermeke, szül. 1488 aug. 15., megh. Sevilla mellett 1539 jul. 8. Tizenhárom éves korába elkisérte atyját negyedik útjában. Visszatérte után leginkább kozmográfiával foglalkozott és 20,000 kötetből álló könyvtárt (Colombina) hagyott hátra. Állítólag tőle való atyja életrajza is (megh. olaszul Ulloa Alfonztól, Velence 1571, új kiad. 1614; franc. Cotolenditől, Páris 1681).

A felfedező idősebb fia K. Dezső (Diego), szül. 1480 körül, megh. Montalbauban 1526 febr. 23., a rabidai kolostorban nevelkedett, később apród volt a királyi udvarban, majd 1509. Haitiban India kormányzója lett. 1514. Spanyolországba tért vissza; 1520-23. másod ízben volt Haitiban kormányzó, később grand és veraguai herceg és jamaicia őrgróf lett. Három leányt és két fiut (Lajost és Kristófot) hagyott hátra. - K. Lajos (marchese Colon) Veragua hercege, K. Dezső fia, szül. San Domingóban 1521 és 1522 között, megh. Oránban 1572 febr. 3. Lemondott (1540) az alkirályságra való irgényeiről a király javára és ezért veraguai hercegi és jamaicai márki címet nyert. - K. Dezső, K. Lajos unokaöccsével és örökösével 1576-ban magva szakadt a K.-család férfisarjának.

Forrás: Pallas Nagylexikon