Kombináció

(lat.) a. m. kapcsolat; általában több fogalom összeköttetése a belőlök származó következtetésekkel együtt L. Gondolkozás. - K. a matematikában. Adott n elem (tárgya) k-tagu (v. k-ad foku) K.-it ugy képezzük, hogy az adott elemek közül minden lehető módon összeállítunk k-t, de két összeállítást csak akkor tekintünk egymástól különbözőnek, ha nem ugyanazokból az elemekből állanak, mig az elemek sorrendjét nem vesszük figyelembe. Ezek a K.-k ismétléssel v. ismétlés nélkül képezhetők, amint az adott elemek mindegyike akárhányszor, illetőleg csak egyszer fordulhat elő a K.-ban. P. 1, 2, 3, 4 elemek háromtagu K.-i ismétlés nélkül:

123,         124,         134,         234,

ismétléssel pedig:

111,         112,         113,         114,

122,         123,         124,         133,

134,         144,         222,         223,

224,         233,         234,         244,

333,         334,         334,         444.

Ismétlés nélkül n elemből

[ÁBRA]

k tagu K. képezhető, ismétléssel pedig

[ÁBRA]

P. a négy elemből képezhető háromtagu K.-k száma

[ÁBRA]

K. a kristálytanban, két v. több kristályalaknak együttes kifejlődése egy kristályegyénen. Amint valamely kristályon a lapok nem egynemüek, az K. Csakis egyazon kristályrendszernek alakjai alkothatnak K.-kat. Az egyik alak rendesen az uralkodó, a másik alak (esetleg alakok) lapjai amannak éleit v. csúcsait tompítják, élezik vagy hegyezik. A tompítás, élezés v. hegyezés nem tetszés szerint, hanem a kristályon az egynemü részek ugyanazon a módon egyszerre szenvednek változást. A részarányosság törvénye a leghatározottabban K.-kon érvényesül. A kristályok sokkal gyakoribbak K.-kban mint egyszerü alakokban.

Forrás: Pallas Nagylexikon