Kombináló szóalkotás
a szóalkotásnak az a módja, mikor tudatosan, v. öntudatlanul
össze vegyítünk v. összezavarunk két szót s ez által egy új harmadik szót
alkotunk. Különösen gyakori az olyan páros szóalakok kölcsönhatása, melyek
közönségesen együtt szerepelnek. Másszor helyett némely nyelvjárás azt mondja
máccor, máccó s ennek nem lehet más oka, mint az ëccër, ëccő, ëccé (egyszer)
analogiája, mellyel oly gyakran szerepel együtt. Az oláhfalusi székely
nyelvjárás annyira megy a kiegyenlítésben, hogy azt mondja: ëcci-mácci e. h.
egyszer-másszor (Nyr. IX. 235.). Mennyi, mekkora legtöbbször az annyi, ennyi,
akkora, ekkora társaságában fordulnak elő s ennek köszönik mai alakjokat. Mig
ugyanis az annyi, ennyi az az, ez származékai, addig amazok a mi névmásból
voltak képezve s régi nyelvemlékeinkben csakugyan igy hangzanak: minyi, mikora.
Különösen akkor szeret a két szó egymáshoz hasonulni, ha mellérendelő
összetételben vannak egymással ugynevezett ikerszóvá egyesítve. Igy mondunk
szedettvett helyett szedett-vedett-et. Igy lett kótyavető-ből kótyavetye.
Gyakran történik kiegyenlítés az ellentétes s a rokonértelmü szók között,
melyek a beszédben is gyakran, de a gondolatban még többször vannak együtt s
lehetnek hatással egymásra. Különösen az oly rokonértelmü kifejezések hatnak
egymásra, melyek hangzása nézve is véletlenül hasonlók egymáshoz. Ezt a
hasonlóságot gyakran fokozza a beszélő öntudatlanul, mert midőn az egyik
kifejezéssel él, a másik is megcsendül lelkében. Keblembe, keblébe a. m.
mellembe, mellébe, azért az előbbit is nagy vidéken igy ejtik: kellembe,
kellibe. Sokszor annyira öszeolvadva jönnek tudatunkba és nyelvünkre a
rokonértelmü kifejezések, hogy a kettőnek alakja egészen egybefonódik és
összezavarodik. Nagyon elterjedt p. ez a kifejezés: türtőztetni magát, melyet
nem lehet a tűr igéből rendes képzésnek magyarázni, mig ellenben nagyon jól
megérthetjük a következő kettőnek kombinálásából: türteti magát, tartóztatja
magát. Néhol a keresgélést is igy mondják: kutaskodik a. m. kutat meg
kereskedik. Szilágyságban a sikoltozást igy fejezik ki: sikobál a. m. sikoltoz
meg kiabál. Régente olyba vettek valamit és ollyá is vették, holott ma a kettőt
egyesítve, olybá veszünk valamit.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|