köményfű v. köménymag (növ., Carum L.), ernyős fű, Európában 9 fajjal (hazánkban 1). Ez a réti köménymag (Carum Carvi, l. az Ernyő ábráját). Levele kétszer, majdnem háromszor szárnyalt, kisebb levélsallangok is szárnyas hasábuak, nyele is, hüvelye is van. Szára barázdolt. Se ernyőjének, se ernyőcskéjének nincs gallérja; vagy csak 1-3 serteszemü levélke. Virága fehér, néha piros. Május-juniusi termése a köménymag vagy népiesen keménymag (semen carvi), fűszeres ízü és szagu, hosszas; kenyérbe, sajtba, levesbe (keménymagos leves) v. süteménybe, kolbászba, savanyító káposztába és uborkához teszik. A köménymagvat nemcsak a réten gyüjtik, hanem gyakran termesztik is, különösen cukorral kömény-likörnek vagy kömény-szesznek (spiritus carvi). Magva meg ennek párolgós olaja (oleum carvi), valamint a köményviz és köményszesz emésztést elősegítő, a felfúvódást gátló gyomor- és idegerősítő, leggyakrabban pedig házi orvoság kólika ellen. Olajával illatszert is készítenek. A görögök meg a rómaiak a mi köményünk helyett az ó-köménnyel (l. o.) éltek. Carum Bulbocastanum, l. Juhászmogyoró; fekete K., l. Nigella; édes vagy bécsi K, l. Ánizskapor; erdei K., l. Disznókömény; hegyi vagy krétai K., l. Magtaraj. Füve jó és egészséges takarmány, néhol erre a célra is termesztik.

A K. a középkötöttségü, jó erdőben álló talajt kedveli leginkább s minthogy kétévü növény, mely csak a második évben hoz magot: termelésénél ugy járnak el, hogy magját tavaszkor árpa közé vetik s az árpa letakarítása után a rendszerint sorba vetett K.-t megkapálják. A K. magva nagyon egyenetlenül érik, mely okból azt vagy ugy nyerik, hogy az érő magot kézzel lefejtik, v. ugy, hogy az érő növényeket sarlóval megszárogatják. Katasztrális holdjáról 6-9 q mag nyerhető, mely főként fűszerül és köménypálinka (Allasch) készítésére szolgál. Hazánkban K.-t nem termelnek a szántóföldön, ellenben nagy mennyiségben szedik a réteken vadon előforduló K.-t, mely kiviteli cikket is képez.