1. Béla, orsz. képviselő, született Karászon (Szabolcs) 1847 jun. 24. Gimnáziumi tanulmányait Sárospatakon, Debrecenben és Lőcsén végezte, aztán Kassán, majd a budapesti egyetemen jogot hallgatott. 1868. ügyvédi oklevelet nyert s Budapesten ügyvédi irodát nyitott s főleg esküdtszéki és bűnügyi tárgyalásoknál szerepelt. Képviselővé 1875. választották meg először függetlenségi párti programmal s azóta alig egy év kivételével állandó tagja a képviselőháznak, hol különösen az igazságügyi és hadügyi tárgyalásokon vesz tevékeny részt. Az 1886. lefolyt Janszky-féle tüntetések alkalmával hevesen elitélte a közös hadsereg hagyományos szellemét és a politikai ügyekbe avatkozását s emiatt több párbaja is volt, melyek szinterét azonban mint győztes fél sértetlenül hagyta el.

2. K. Benedek, az első magyar bibliafordítók egyike, a nyitravármegyei Komjátiban született. 1529. a bécsi egyetem hallgatója volt s körülbelül 1530. Husztra menekült a török elől. Innen nemsokára nyalábvári udvarába hivta Perényi Gáborné János fia nevelőjéül. Nyalábvárán dolgozta ki Pál apostol leveleinek fordítását, amely aztán Perényiné költségén Krakóban 1533. jelent meg. Későbbi sorsáról semmi bizonyos nincs tudva. Művét, mely a legrégibb, tisztán magyar nyomtatvány, az eredeti kiadás alakjában, azzal nemcsak szóról-szóra, de a sorok és lapok beosztása szerint egyező szöveggel a magyar tudományos akadémia Szilády Áron jegyzeteivel 1883. újra lenyomatta.

3. K. György, pedagogus, szül. 1842., megh. 1878. Előbb a vidéken tartott fenn kisdedóvó intézetet és leányneveldét, majd szélesebb munkakör után vágyódva, a fővárosba jött s itt egészen a kisdedóvásnak szentelte magát. Budapesten az Országos Kisdedóvó Egyesület által fentartott intézet tanára volt s mint ilyent érte a halál. Neje az általuk alapított magán-kisdedóvó intézetet a belvárosban még most is fentartja. Irodalmi műveivel is eszményét, a magyar kisdedóvást szolgálta. Több cikke jelent meg ide vonatkozólag a Néptanítók Lapjában s van egy önálló műve is, a 101 gyermekjáték (Budapest).

4. K. Jenő, költő, szül. Szécsényben 1858 febr. 2., megh. Budapesten 1895 jan. 25. Az elemi osztályokat az atyai háznál végezte s már tiz éves korában kezdett irogatni. Elmélkető s rendkivül érzékeny gyermek volt, Selmecen, Vácott, Besztercebányán, Pozsonyban végezte a gimnáziumot (mindenütt 2-2 osztályt), s Esztergomban érettségizett. Az irodalom iránt pozsonyi diákkorában kezdett komolyabban érdeklődni, tanulótársával, Koroda Pállal együtt. 18 éves korában jelent meg első költeménye nyomtatásban. A gimnázium elvégzése után levelezés útján ismeretséget kötött Reviczky Gyulával s mikor mind a ketten a fővárosba kerültek, ismeretségök benső barátsággá vált, mely fejlődésükre nagy hatással volt. K. Budapesten irodalmi hajlamait követve bölcsészetet hallgatott 4 éven át. Tanulmányait be nem végezve, hazatért atyja házához Szécsénybe s miután B.-Gyarmaton a polgári iskolánál alkalmazást nyert, 1882 márc. 23-án nőül vette Márkus Gizellát, akivel boldog házasságban élt. 1885. áttétette magát Szenicre, hol haláláig működött visszavonultan. Az irodalmi világtól távol irogatta verseit, csak egy kisebb körrel, Reviczkyvel, Korodával, a Palágyiakkal stb. tartott fenn összeköttetést, akiknek társaságába olykor felrándult a fővárosba. Költeményeit hosszas halogatás után 1894. adta sajtó alá; a teljes kötet 1895 januárban készült el s akkor jelent meg, mikor a jan. 23. halálos betegen Budapestre érkezett s 2 nap mulva a vöröskeresztegylet budai kórházában meghalt költő a ravatalon feküdt. Műve: A homályból, költemények 1876-94. (Budapest 1895, Palágyi Lajos intézte kiadását). K. bölcselkedő, de nem hideg költő, telve van lobogó exaltációval, idealista, hevülésében sok a rajongás, világnézetében a miszticizmus; majd minden költeményében ódai a hang. Fényoldala költészetének a hit és meggyőződés és az erő, mellyel eszméit tolmácsolja. V. ö. Palágyi Lajos cikkeit Magyar Szemle 1895. 5., 6., 7. szám.