Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Komócsy... ----

Magyar Magyar Német Német
Komócsy... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Komócsy

József, költő és hirlapiró, a Petőfi-társaság volt alelnöke, szül. Vencsellőn (Szabolcs) 1836 márc. 25., megh. Budapesten 1894 jun. 19. Atyja korán elhalván, anyja 6 gyermekkel szorult anyagi helyzetben maradt s K. kiskorától megtanulta önerején küzdeni fel magát. Tanulását a szatmári róm. kat. gimnáziumban kezdte, de nyughatatlan természete miatt nem volt maradása az iskolában, s anyja mesterségre adta. Vargainas lett, de éjjel olvasgatott és a tanulásvágy annyira erőt vett rajta, hogy egy év mulva felhagyott a mesterséggel, s egy tanítóképzőben folytatta tanulmányait és Técsőn (Máramaros), mint segédtanító 3 évig működött. Szorgalmasan művelte magát, Szatmáron letette a képesítő vizsgálatot, itt lett tanító is, majd a tanítóképzőben a módszertan helyettes tanára. 1859. Ungvárra nevezték ki főtanítónak, 1861. pedig a fővárosba költözött. Sok nélkülözésébe, küzdelmébe került, mig sikerült a magyar szellemi élet központjában megtelepednie s magának mint költőnek jövőt biztosítania. Egyideig mint magánnevelő tartotta fenn magát, majd rendes tanár lett a Röser-féle kereskedelmi iskolában. Apró verseket már gyermekkorától irogatott, irói munkásságát pedagogiai téren 1858. kezdte a Tanodai Lapokban. A szépirodalom terén Pestre költözése után tünt fel, főleg 1863-64., mikor Iszkender név alatt a Tóth Kálmán Hölgyfutár c. lapjába irogatott prózai és verses szatirákat; Arany János Koszorujába is irt néhány költeményt és 1864. a Pesti Hölgydivatlap (későbbi címén Budapesti Bazár) szépirodalmi részének szerkesztését vette át, amit állandóan folytatott. 1868 óta a Hirmondó címü képes politikai és ismeretterjesztő néplapot szerkesztette. E két utóbbi lap anyagilag teljesen gondnélküli életet biztosított neki. Verseinek első gyüjteményét K. J. költeményei cím alatt adta ki (Pest 1868). E kötet az újabb magyar lirikusok jelesebbjei közé emelte s elég népszerüvé tette. Követte ezt A nyeglék c. szatirája (u. o. 1869), mely a Kisfaludy-társaság pályázatán dicséretet aratott. Szerelmi verseinek javát egy újabb gyüjteménybe foglalva, Szerelem könyve c. alatt 1883. adta ki, amely 3 kiadást ért. Versei szerelmi és hazafias dalok, genre-képek, románc- és népdalfélék, továbbá szatirák és alkalmi ódák, humoros és elbeszélő versek. Egészben egyszerüség, őszinteség és könnyü forma jellemzi s az a derüs hang, mely lelkének a magánéletben is alapvonása volt. Vidám természete, egészséges humora társas érintkezéseiben is kedveltté tették, s irodalmi, tanügyi körökben és a nagy közönségnél is egyaránt népszerü alakká; hiresek voltak adomái és homoros felköszöntői. Sokszor megkeresték alkalmi költemények irására, melyeket maga szeretett elszavalni; ugyszólván országszerte temérdek ismeretsége volt. Mint neves iró is fentartotta az összeköttetést a tanítói karral és tőle telhetőleg előmozdította érdekeiket. A budapesti tanító-egyesület tiszteleti tagjául választotta, választmányi tagja volt az országos köznevelési egyesületnek, s buzgón működött a főváros képviselőtestületében is. 1872-75. sokat irt a Magyar Néptanító c. lapba és Jókedvü Bácsi név alatt több ifjusági iratot tett közzé (Jó gyermekek képes világa, Történelmi képes ábécé, Történelmi képes album). Irt Vidor név alatt is, legtöbbnyire tárcaszerü politikai arcképeket. Mikor a Petőfi-társaság alakult, K. egyike volt az alapítóknak és a társaság csakhamar alelnökévé választotta; a tisztet mindvégig buzgón töltötte be. 1890 nov. 28. őszinte ovációk közt ünnepelte 25 éves irói jubileumát. A társaság kedvelése miatt későn jutott eszébe családot alapítani. 1884. nősült. Halálát vérmérgezés okozta, véletlenül megvágott lábujjáról. A főváros díszsírhelyet jelölt ki hamvainak. Özvegyén kivül egy leánykája maradt.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is