Kompressziós szivattyu

oly mekanikai készülék, mellyel gáznemü testeket összenyomni, sűríteni lehet. Lényeges alkatrésze erős henger, mely egyik végén zárt s melyben légzáró dugattyu mozgatható. A zárt végen két szellentyü van, melyek egyike a szivószellentyü, a sűrítendő légnemet a hengerbe ereszti (szívja), melynek tehát csövezet által össze kell kötve lennie a még nem sűrített gáz tartójával; a másik a nyomószellentyü a sűrített légnemet a sűrítésre szánt tartóba ereszti. Ha csak levegőt kell sűríteni, s szivószellentyü csupán a külső levegővel van összekötve. A szivószellentyü a henger belseje felé nyilik, midőn a dugattyut felhúzzák. A légnem betódul, a lemenő dugattyu összenyomja és miközben a szivószellentyü zárul, kifelé nyilik a nyomószellentyü. Ez pedig csak addig történik, mig a nyomás a hengerben nagyobb, mint a sűrített légnemet bofogadó tartóban. Az egész szerkezet nagyon hasonlít a folyadékok emelésére való nyomószivattyuhoz. Ily egyszerü alakban a K.-t a szélpuska töltésére használják, melynél az üres puskatusa szerepel mint légtartó. A sűrítést ugy eszközlik, hogy a puskacsövet lecsavarják s helyére a sűrítő szivattyut erősítik. Ha a tartó kellőleg meg van töltve sűrített levegővel, a puskacsövet ismét helyére csavarják s a golyókat a levegő részleges kibocsátása által lövik ki. A technikában a K.-kat arra használják, hogy földalatti v. vizalatti munkálatoknál levegővel lássák el a munkásokat v. pedig oly térbe szorítsanak levegőt, melyben lélegzésre alkalmatlan gázok vannak. Használják továbbá levelek továbbítására csőhálózatban, folyadékok továbbítására és keverésére, folyékony szénsav előállítására vagy egyéb gázok folyósítására, végre gőz helyett gépek mozgatására, főleg alagutak fúrásánál.

Forrás: Pallas Nagylexikon