Konfutseu

(helyesebben Kong-fu-ce v. röviden Kong-ce a. m. a tiszteletre méltó Kong, latinosan Confucius), hirs khinai bölcs, az egyedül ortodoxnak elismert bölcsészeti rendszer alapítója, ki minden tekintetben átalakította, reformálta a mennyei birodalom lakóinak erkölcseit. A Lú kis hűbérállamhoz tartozó s a mai San-tong tartományban fekvő Ceu-je városkában született Kr. e. 551 jun. 19., mint egy ottani szegény hivatalnok gyermeke, megh. 478. Születését megelőző évben egy a várostól nem messze levő Ni-san nevü kis hegy szelleméhez imádkozott anyja, hogy fia lehessen neki. A reá következő évben megszületvén a várt gyermek, K. szülei a hegyecske szelleme iránti hálából Kieu-nak (dombocska) nevezték el fiukat. Állítólag csodás jelek előzték meg a nagy ember születését. Igy két nappal a bölcs világra jötte előtt egy szép egyszarvu mutatkozott K. atyjának háza tájékán. Ez a mesés négylábu a khinai néphit szerint mindig nagy események előhirnöke szokott lenni. Szülei kitünő nevelésben részesítették. Hét éves korában ment először az iskolába és tanulmányait bevégezve, nem volt több 17 évesnél, mikor Lúban az élelmi szerek felügyelője lett. Hivatalos pályáján gyorsan emelkedett, Kr. e. 500. polgármester, később igazságügyminiszterként szerepelt szülőföldén. A reform szükséges voltának eszméje korán megfogamzott elméjében. Huszonkét éves volt, mikor először nyilvánosan föllépett mint erkölcsjavító reformátor. Eleinte az állami hatalmat akarta céljainak elérésére felhasználni, de ugy a fejedelmek-, mint a népnél siket fülekre találva, odahagyta hivatalát, hogy mint vándortanító terjessze tanait. Igazi khinai módjára rendkivüli tiszteletben tartotta a régi szertartásokat. Tanait nem a gyűlölt újítás, hanem a feledésbe ment régi erkölcsök visszaállításának szinében igyekezett feltüntetni. K. tanítása nem mondható hitvallásnak, mert nem egyéb az, mint emberboldogító filozofiai rendszer. Még itt e földön akarja az emberiség jóllétét biztosítani. Céljának megvalósítására nem az egyénhez, hanem az államhoz és a Khinában annyira tisztelt családhoz folyamodik. Minden alattvalótól ezért gyermekies, odaadó engedelmességet követel fölebbvalóival szemben. A felülről jövő jó példának kell szerinte az emberi erkölcsöket megnemesíteni. K. tanát egészen világias józanság jellemzi, nem igér tulvilági gyönyöröket s csak azt teszi kilátásba, hoy ha mindenki a legmagasabb rangutól a legalacsonyabbig megteszi kötelességét, az emberiség el fogja érni a földön lehetséges boldogság legmagasabb fokát. A lélek halhatatlanságát kihagyta tanából s az istenségről is hallgat. Nem tud semmit a földi élet utáni jutalom vagy büntetésről. K.-nél a személyesített, ugyszólván isteni tulajdonokkal fölruházott ég helyettesíti a világfentartó istenséget. Az égnél van a legtisztább, legnemesebb jóság; ő lát, hall mindent, ami a földön történik. Az ég adja az emberek a morális érzéket. Minden, ami ellenkezik a józan ésszel, azaz az éggel, rossz és bűnös dolog. A mindenható ég az, mely leteszi és trónra emeli a földi királyokat, és jót, rosszat küld magaviseletüknek megfelelőleg a halandó embereknek. Életében kevés pártolásra talált K. reformátori működése. Ide s tova utazgatott tanítva, és jóra buzdítva az egyik apró hűbéres államból, melyekre akkoriban Khina földarabolva volt, a másikba minden nagyobb eredmény nélkül. Halála után mind jobban-jobban tért nyerni kezdett józan, igazi khinai bölcsészeti rendszere. Igy Kr. e. 194. a Hán dinasztia alapítója egy bikát áldozott a nagy bölcs sírjánál. Kr. u. az első évben pedig utólagosan a hercegi rangra emeltetett. Most minden nagyobb városnak meg van a maga K.-temploma és a nagy hitújító tana mindenütt el van terjedve.

Forrás: Pallas Nagylexikon