Kongo-négerek

Ez a nagyon gyakran hallható kifejezés már csak azért is hamis, mert a Kongo folyam torkolatától É- s D-felé lakó népek nem négerek, hanem kafferek, akik ez utóbbi törzsnek bunda népek nevü alosztályába tartoznak. Müller Frigyes ezekhez számítja Benguela, Angola, Kongo és Loango lakosait. Nyelv szerint még Fernando Po szigetének a törzsei is ide tartoznak. DNy-Afrika ezen bántu népeinek fizikai jellege a négerekével majdnem azonos. (Egy kongo-néger férfi képét l. az Afrikai népfajok szines melékletén.) Széles orruk kevésbbé lapos, ajkaik kevésbbé duzzadtak, de homlokuk olyan lapos mint amazoké; álluk rövid, hajuk gyapjas, bőrszinük a sötétnek különböző árnyalatait mutatja. Tagbaszakadt testüek, erős emberek, kivéve azokat, kik a portugál uralom alá jutottak, valamint kik az egyenlítő alatt élnek, mely utóbbiaknál a kizárólag növényi eredetü tápláléknak tulajdonítják a testi fogyatkozásukat. A K.-nél a férfiak főfoglalkozása a vadászat, illetőleg pedig a táplálékbeszerzés. A belföld némely törzsei némi bányászattal is foglalkoznak és a réz- és vaskiolvasztási módszerekhez is értenek. Falvaik apró de tiszta kunyhókból állanak, amelyek körül az asszonyok, az élelmi szerek és a marhák számára külön helyiségeket, a fetis (bálvány) számára pedig kápolnát építenek. A nagyobb helységeket földhányással v. karófallal kerítik. A közönséges kongo-néger ruházatul egy darab gyapotszövetet köt a derekára, egy másikat pedig a vállára vet. A nyakán bűvészkéztől készített, olajjal fölkent állati szarvat visel talizmánként. A módosabb parti lakók ruházat a leirtnál választékosabb. A K. egytől-egyig fetis-imádók, élettelen tárgyakat imádnak és csak kivételesen állatokat is. A tengerparton lakók a napot s a holdat is tisztelik. Nagyon elterjedt náluk a lélekvándorlás fogalma. Nem egy törzsnél emberáldozatok is vannak divatban. De valói emberevők (anthropophagok) is vannak köztük; mások ismét csak a kivégzett gonosztevők testét szokták a győzteseknek eledelül átengedni.

Forrás: Pallas Nagylexikon