König

Gyula, hazánk legkiválóbb élő matematikusa, szül. Győrött 1849 dec. 16.; u. o. végezte a gimnáziumot és már 16 éves korában maturált; azután Bécsbe ment, ahol az orvoi fakultáson hallgatott, de már akkor is orvosi tanulmányai mellett foglalkozott matematikával; Bécsből Heidelbergába ment, ahol két kiváló német tudósnak: a hires fiziologus és fizikus Helmholtznak és a jeles matematikusnak, Königsbergnek vezetése alatt dolgozott. Heidelbergában irta az elliptikus modulfüggvények elméletére vonatkozó inaugurális disszertációját, amelynek alapján a heidelbergai egyetemtől a doktori címet nyerte. Ugyancsak heidelbergai tanulmányainak egyik eredménye az elektromos idegizgatás elméletére vonatkozó kisérleti fiziologiai értekezése (Beiträge zur Theorie der elektrischen Nervenreizung, Sitzb. der k. Akad. der Wissensch., 1870). Heidelbergából Berlinbe ment, hol Kummert, Kroneckert és Weierstrasst hallgatta. Hazajötte után 1872-ben egyetemi magántanárrá, később a műegyetemen helyette- és végül 1874. u. o. a mennyiségtan nyilvános rendes tanárává neveztetett ki. Azóta mint tanár az eszmeébresztő, eredeti és mély gondolkodásról tanuskodó, formailag is tökéletes előadásainak hosszu és a modern matematika majdnem minden ágát felölelő előadásainak sorozatával, a tanárképző intézet tőle vezetett szemináriumi gyakorlataival, de leginkább azzal a fényes példával, amelyet önálló tudományos alkotásaival szolgáltatott, a matematikának hazánkban számos új hivet nevelt, olyanokat is, akik a matematikát mint szaktudományt önállóan is művelik. Tanári és irodalmi működésén kivül bőven vett ki részét hazánk tudományos és tanügyi mozgalmaiból. 1876. több tanártársával együtt megindítja a Műegyetemi Lapok c. folyóiratot. Néhány évvel rá Eötvös Lóránd báróval együtt a Matematikai és fizikai társulatot létesíti. Részt vett a középiskolai tantervek készítésében, valamint a műegyetem és a tanárképezde újjászervezésében. A műegyetem igazgatásában is része volt; 1886-1890. ő vezette a mérnök-építészeti szakosztályok ügyeit mint dékán, 1891-93. mint rektor számos, a műegyetem továbbfejlesztésére vonatkozó ügyet vitt dülőre. Mint rektor az egyetemi építkezések kérdésével több beszédében behatóan foglalkozott és nem csekély érdeme, hogy ezt a fontos kérdést napirendre és a megoldáshoz közel hozta. Tudományos érdemeit a magyar tudományos akadémia is elismerte, midőn 1881-ben levelező tagnak, 1889. rendes tagnak és 1894. a harmadik osztály titkárának választota. K. e sokoldalu elfoglaltsága és szakadatlan tudományos buvárlata mellett még időt talált arra is, hogy részint az akadémia közülésein, részint a Természettudományi Társulat előadásain vagy a Budapesti Szemle hasábjain, hol kulturfilozofiai kérdésekről, hol a természettudományok kritikai történetének egyes fejezeteiről, sőt még népszerübb matematikai kérdésekről is értekezzék. Dolgozatai 3 csoportban foglalhatók össze: 1. függvényelméletiek; 2. algebrai és számelméletiek; 3. differenciálegyenlet-elméletiek.

K. eleinte függvénytani kérdésekkel foglalkozott. Ide tartoznak: Zur Thorie der Modulargleichungen (Heidelberga 1871), első matematikai dolgozata; Az elliptikai függvények alkalmazásáról a magasabb foku egyenletek elméletére (1871); Ueber die Darstellung von Functionen durch unendliche Reihen (Matematische Annalen, V. köt., Lipcse); Az n-ed foku algebrai egyenletek egy általános megfejtéséről (Műegyetemi Lapok, I.) és Ein allgemeiner Ausdruck für die ihrem absoluten Betrage nach kleinste Wurzel der Gleichung n-ten Grades, egyik legérdekesebb dolgozata; Nouvelle démonstration du théoreme de Taylor (Nouvelles Annales de Mathematique, 1874), a Taylor-sor új levezetése; Taylor sorának érvényességi föltételeiről (Math. és Természettudományi Értesítő, II. köt.), német kiadásban: Ueber die Bedingungen der Gültigkeit d. Taylor"schen Reihe (Math. Ann., XXIII. köt.); A hatványsorok egyik tulajdonságáról (Math. és Természettudományi Értesítő, I. köt.) és Ueber eine Eigenschaft der Potenzreihen (Math. Ann., XXIII. köt.); Zur Theorie der Functionen einer reellen Variabeln (Monatshefte für Mathematik, I. kötet); A gamma-függvények elmélete (Math. és Phys. Lapok, I. köt.); Ueber eine reelle Abbildung der sogenannten Nicht-Euklidischen Geometrie (Nachrichten der kön. Gesellschaft d. Wiss. zu Göttingen, 1872). Az algebrai dolgozatainak legtöbbje a Galois-féle elmélet továbbfejlesztésére és egyes alkalmazásaira vonatkozik. Ilyenek: Ueber rationale Functionen von n Elementen u. die allgemeine Theorie d. algebraischen Gleichungen (Math. Ann., XIV. köt.); Die Factorenzerlegung ganzer Functionen u. damit zusammenhängende Eliminationsprobleme (Math. Ann., XV. köt.); A resolvensek elméletéhez (Akad. Értek., 1880); Zur Theorie der Resolventen (Math. Ann., XVIII. köt.); Véges alakrendszerek a racionális függvények elméletében (Akadémiai Értekezések, 1880); Ueber endliche Formensysteme in d. Theorie d. rationalen Functionen (Math. Ann., XVIII. köt.); Az algebrai egyenletek elméletéhez (Akad. Értek., IX. köt.); Beiträge zur Theorie der algebraischen Gleichungen (Math. Ann.); Az alternáló csoportról (Math. és Természettudományi Értesítő, I. köt.). Az algebrai dolgozatokkal kapcsolatban még felemlítjük a determinánsok szorzási tételeinek új szintetikai bebizonyítását, bizonyos magasabb foku egyenletrendszerek, valamint a lineár kongruencia-rendszerek tárgyalásait, amelyek részint a Műegyetemi Lapokban, részint pedig a Math. Annalen-ben jelentek meg. Az utolsó években K. a differenciálegyenletek elméletének terén buvárkodott és buvárlatainak eredményeit néhány nagyobbszabásu értekezésben tette közzé. A Hamilton-féle rendszerek és az elsőrendü parciális differenciálegyenletek általános elmélete, 1881-ben mint akadémiai székfoglaló értekezés jelent meg (németül Math. Annalen, XXIII. kötet). K.-nek legfontosabb idevonatkozó munkája A másodrendü és két független változót tartalmazó parciális differenciálegyenletek elmélete (1885) c. munkája, amelyet a magyar tudományos akadémia a Bézsán-díjjal tüntetett ki (németül is megjelent, Math. Ann., XXIV. kötet); A dinamika alapegyenleteinek jelentéséről (Akad. Értek., XIV. kötet, németül Math. Ann., XXXI. köt.). Könyvalakban megjelent munkái: Bevezetés a felsőbb algebrába (Budapest, Eggenberger 1877); Algebra a középtanodák felsőbb osztályai számára s a matematikai irodalmunkban korszakot alkotó Analizis, Bevezetés a mathematika rendszerébe. E munka eddig megjelent I. kötete, melyet az akadémia 1890. a nagy jutalommal tüntetett ki, két részből áll: az általános számtanból és az elemi függvénytanból. K. egyéb, nem szakszerü irodalmi működéséből a következőket említjük: A természettudományok kezdete (Népszerü term. előadások gyüjteménye, III. köt.) s két akadémiai ünnepi beszéd; A művelődés egységéről (Akad. Értesítő, 1892); Helmholtz és a jelenkori német tudományosság (u. o. 1895). K. életrajza a Magyarország és a Nagyvilág 1875-iki 21-ik számában jelent meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon