Konkoly-Thege

Miklós, csillagász, az orsz. metereologiai és földmágnességi intézet igazgatója, szül. Budapesten 1842., ahol középiskolai tanulmányait végezte és az egyetemen a mennyiségtan-természettudományi tárgyakat hallgatta. Hajlamai a természettudományok iránt vonzották és őket követve, 1860. elment Berlinbe, hol Rose, Encke, Magnus és Dove tanárok előadásaira járt. Promoveálása (1862) után letette még a hajóskapitányi és hajógépészeti vizsgát 1864.; épített magának egy jachtot, mely később egy töröknek a birtokába került. Tudományos működésének súlypontja az asztrofizika terére esik és itt kiváló gyakorlati érzékének és ügyességének a műszerek szerkesztésében nagy hasznát vette. Hogy a spektrál-analizist az égi testekre alkalmazza, az arra indította K.-t, hogy ó-gyallai parkjában csillagvizsgálót állított 1871. (képét l. a Csillagászati műszerek mellékletén), melyet nagy anyagi áldozattal és még nagyobb buzgósággal a kellő műszerekkel szerelt fel. A létező magáncsillagvizsgálók közül a legtökéletesebben felszereltek egyike; csupán az égi testek spektrumának a vizsgálatára körülbelül 25 drb különböző spektroszkóp éss spektrográf található benne. Az üstökösök spektrum-megfigyelései számát tekintve, K. a külföldi megfigyelőket is tulszárnyalta. A hulló csillagok spektrumát is észlelte és említésre méltók rendszeresen végzett hullócsillag- éss napfoltészlelései is. Számos műszet szerkesztett, igy egyebek között egy spektrálkolorimétert, több csillagspektroszkópot, egy spektrográfot. Azonkivül a fotográfia terén is érdemes munkásságot fejtett ki. A magyar tudományos akadémiának 1875. levelező, 1884. tiszteleti tagja lett. Tevékeny részt vett számos bel- és külföldi tudományos társulat működésében, amilyenek a Természettudományi Társulat (melynek alapító és választmányi tagja), az Astronomische Gesellschaft, a Royal Astronomical Society, a Societa dei spettoscopisti italiana, az Association scientifique de France, a Photographische Gesellschaft in Wien stb. Irodalmi működése igen gazdag. Számos kisebb érekezésen kivül, melyek jobbára a magyar tudományos akadémia kiadásában, továbbá a Royal Society London, az Astronomische Nachrichten, Centralzeitung für Optik und Mechanik, Instrumentenkunde, Syrius és a Természettudományi Közlönyben jelentek meg, irt még nagyobb önálló műveket: Anleitung zur Himmelsphotographie (Braunschweig 1887); Handbuch für Spectroskopiker (Halle 1890); Praktische Anleitung zur Anstellung astron. Beobachtungen mit besonderer Rücksicht auf die Astrophysik (Braunschweig 1883); Beobachtungen am astrophysikalischen Observatorium in Ó-Gyalla (évkönyvek XVI. kötet, Halle 1894); Bevezetés a fotográfozásba (Budapest 1891) és jelenleg sajtó alatt van: Kurzgefasste Anleitung zur Himmelsphotographie (Boroszló). A hazai csillagászat terén kifejtett tevékenysége elismerésre talált, midőn a III. osztályu vaskoronarend lovagja lett, azonkivül birja a pro litteris et artibus nagy aranyérmét, a Mária Terézia aranyérmét, a Voigtänder-féle érmet s egyéb kiállítási aranyérmet és díszokmányt. 1891 szept. 2. az országos meteorologiai és földmágnességi intézet igazgatójává neveztetett ki és e minőségben különösen az által szerzett érdemeket, hogy az intézetet szűk köréből kiemelte és személyzeti viszonyainak rendezése által megvetette az alapot a további fejlődésre. Az időprognózis távirati terjesztése az egész országban ő alatta valósult meg, továbbá kezdeményezte a szinoptikus térképek kiadását és az ó-gyallai obszervatoriumot sok regisztráló műszer felállítása által központi obszervatorium rangjára emelte. Az intézet újjá szervezését olyképen hajtotta végre, hogy működési ágak szerint külön osztályokat létesített. K. az ezredéves kiállítás VI. csoportjának az elnöke és közreműködik e Lexikon csillagászati részének megirásában.

Forrás: Pallas Nagylexikon