Konradin

(ifj. Konrád, olaszul Corradino), a Hohenstaufen család utolsó sarja, IV. Konrád és bajor Erzsébet fia, szül. Wolfstein várában, Landshutnál 1252 márc. 25., lefejeztetett Nápolyban 1268 okt. 29. Midőn nagybátyja, Manfred 1266 febr. 26. a beneventi ütközetben elesett, az olaszországi ghibellinek felszólították, hogy álljon élökre, s K. 1267. őszén nagybátyja Lajos herceg, mostoha atyja Menyhért, tiroli gróf és fiatal barátja Badeni Frigyes kiséretében átkelt az Alpokon és előrenyomult Rómáig, hol rendkivüli fénnyel fogadták. 1268 augusztus 11. K. 10,000 főre menő seregével Rómából Luceria felmentésére indult, miközben Anjou Károllyal Scurcola és Tagliacozzo között (1268 aug. 23.) csatára került. Kezdetben a németeknek kedvezett a szerencse, sőt a franciák már futásnak indultak, de Anjou Károlynak csele s hirtelen támadása a győzelmet kezökből kicsikarta. K. és barátja Frigyes Rómába, majd Astura várába siettek, hogy onnan hajón Sziciliába meneküljenek, de Frangipani János árulása az utolsó percben, midőn már hajóra akartak szállani, a menekülőket Anjou Károly kezébe juttatta. A foglyokat Nápolyba vitték, hol a törvényszék őket ugyan felmentette, de Anjou Károly halálra itélte s igy K. 12 társával együtt 1268 okt. 29. Nápoly piacán lefejeztetett. K.-t és barátját Nápolyban a Mária del Carmine-templomban temették el; hamvaik fölé Miksa bajor trónörökös 1847. márványsíremléket állíttatott. A daliás ifjunak tragikus sorsát több német költő és szinműiró is feldolgozta (Klinger, Raupach, Köster, Herrig, Maltzahn stb.). V. ö. Schirrmacher, Die letzten Hohenstaufen (Göttinga 1871); del Giudice, Il giudizio e la condanna di Corradino (Nápoly 1876); Hampe, K. von Hohenstaufen (1894).

Forrás: Pallas Nagylexikon