Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Konstantin... ----

Magyar Magyar Német Német
Konstantin... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Konstantin

bizanci császárok.

1. és 2. K., l. Constantinus. 3. K. III. (641 febr.-jun.), szül. Konstantinápolyban 612 máj. 3., meghalt 641 jun. 26. Heraclius császárnak volt a fia.

4. K. (IV.), Pogonatosz (szakállas, 668-685), 668-ban követte Szicilia szigetén megölt atyját, Constanst a trónon. 668-677-ig majdnem megszakítás nélkül harcolt az arabokkal. 677-ben adófizetése kötelezte magát velök szemben. Más kellemetlen vendégei is akadtak a bolgárokban, kiknek 679. a Balkántól északra az Al-Dunáig terjedő síkot engedte át új hazául, ahonnan azok még sokszor támadásokat intéztek a görög birodalom ellen. A Heraklius császár idejében betelepedett horvátokat meg szerbeket is meghagyta az általuk megszállott tartományok birtokában. Idejének java részét teologiai vitákra fordította és 680-ban a VI. általános zsinatot hivta össze Konstantinápolyba, mely a monoteleták tanát kárhoztatta.

5. K. (V.), Kopronímosz (melléknevét onnan kapta, hogy csecsemő létére megkeresztelésekor a szentelt vizet beszennyezte), másként Ikonoklasztesz vagyis képrombolónak is nevezik, szül. 719., megh. 775 szeptember 14. Atyját, izauri Leót, 741. követte a trónon. 768-ban számos kolostort bezáratott és kaszárnyákká alakította át az egyházi épületeket; ugyanakkor a barátokat és apácákat arra kényszerítette, hogy házasodjanak, a vonakodókat pedig megcsonkította, avagy börtönbe vetette. Legyőzte mind a bolgárokat, mind az arabokat. Éppen új hadjáratba indult a bolgárok ellen, midőn a táborban váratlanul elhalt. Fia, IV. Leo követte őt a trónon.

6. K. (VI.), 780-797, az előbbinek unokája, IV. Leo császár és Irene császárné fia. Atyja korai halála után nagyravágyó anyja ragadta kezébe a kormányt, melyet akkor sem engedett át fiának, mikor ez nagykoruságát elérte. Elvégre saját testőrei esküdtek ellene össze és Irene közreműködésével megbuktatták és megvakították.

7. K. (VII.), Porfirogennetosz (biborban született), szül. 905., megh. 959 nov. 9. VI. v. Bölcs Leo és Zoë császárné fia. Midőn atyja meghalt, még csak 7 éves volt és ezért előbb nagybátyja, Sándor, majd anyja, 919 óta pedig Lakeponos Romanos gyámnoksága alatt állott, aki leányát, Ilonát is reátukmálta feleségül. 944. végre Romanos fiai lázadást támasztottak atyjuk ellen, kit meg is buktattak; a következő évben pedig K. kergette el a trónbitorló fiukat és maga kezdett uralkodni. K. csekély kormányzói s hadvezéri tehetséggel dicskedett, de az irodalom és tudomány terén érdemeket szerzett, sőt maga is irt munkákat. Műveit kiadta Meursius (Lejda 1617); újabban megjelentek a görög irók bonni gyüjteményében (Corpus scriptorum historic. byzantinorum, 3 köt. 1829, 1830 és 1840). Enciklopedikus jellegü munkákat is szerkesztett a tudós császár, de ezek, a töredékek kivételével (a követségekről és az erény és a bűnről), elvesztek. Számos irodalmi munkája közül legfontosabb az állam igazgatásáról (de administrando imperio) irt műve, melyet Niebuhr a Corpus sciptorum hist. Byzantinae-ban párhuzamos görög és latin szöveggel közölt, Szabó Károly pedig 1860. részben magyarra fordított. Megbecsülhetetlen adatokat tartalmaz Lebediásról, Árpád fejedelemmé való választásáról, stb. Salamon szerint (Századok 1876, 2. lap), az egész magyar történet régi korára 890-1000-ig krónikáink távolról sem oly hitelesek, mint Leo és Konstantin, és szinte okmányhitelességüeknek nevezi őket, olyan államokiratoknak, amilyenek p. a modern reglementok; a császár neve alatt, de az irodákban a hadsereg számára készült kézikönyv. Diplomáciája révén jól ismerte mindazokat a népeket, akikről megemlékezett s néhol mint szemtanu is szólhatott. Inkább katonai, politikai és statisztikai műnek, mint történelemnek volt szánva; de ez csak előnyére vált, mert az ezer év előtt való viszonyokat ma annál közvetlenebbül tünteti föl.

8. K. (VIII.), az előbbinek harmadik fia, kit rövid uralkodás után Tzimiskes János hadvezér a trónról kizárt. Csak 976. foglalhatta el megint a trónt, és II. Basiliosszal (öccsével) 1025-ig közösen kormányzott, innen pedig 1028-ig egyedül.

9. K. (IX.), Monomachosz, 1042. nyerte el a trónt, amidőn őt V. Mihály özvegye, Zoë császárné, kormánytárs gyanánt fogadta. Szerencsétlen kormány után megbuktatták és kolostorba zárták, ahol meghalt.

10. K. (X.), Dukasz, a Kommenok családjából, 1059. foglalta el a trónt. Tudós nejével, Eudokiával együtt tanulmányainak élt, a birodalom érdekeit azonban elhanyagolta. Megh. 1067.

11. K. (XI.), Dragades, szül. 1403., elesett 1453 máj. 29., Palaiologos Manuel császár fia és bátyjának, VIII. Jánosnak utóda. Alatta a keletrómai birodalom már teljesen felbomló félben volt: az előkelőbb családok hol érdekből, hol félelemből a törökökkel jó lábra helyezkedtek és akárhány előkelő görög nő élt már a szultán háremében. A törökök befolyása olyan nagy volt, hogy K. maga is csak II. Murád helybenhagyása mellett merte trónját elfoglalni. 1452. II. Mohammed szultánt háborura izgatta, ki erre óriási hadsereg és hajóhad élén Konstantinápolyt tengeren és szárazon ostrom alá fogta. A csak 13,000 főnyi őrségtől védelmezett székváros nem tudott annak ellentállani és 1453 máj. 29. Konstantinápoly a szultán kezébe esett. A lakosság nagy része nem is vett részt a főváros védelmezésében, sőt sokan fegyvereiket is elásták; maga K. császár azonban három rokonával együtt Giustiniani genovai hős oldalán utolsó leheletéig küzdött a benyomuló janicsárok ellen és vitézül küzdve, esett el. Ő volt az utolsó keletrómai császár.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is