Konstantinápoly

(a régi Byzantium, törökül Konsztantinije, Sztambul, Der-i Szeadet, szlávul Carigrad, l. a mellékelt tervrajzot), a török birodalom fővárosa, a szultánnak, a legfőbb török hatóságoknak, a sejk-ül-iszlamnak, görög, örmény és örmény-katolikus patriárkának, r. kat. érseknek és nagy rabbinusnak székhelye az É. sz. 41°, a K. h. 28° 58" alatt, a trák Boszporus D-i kijáratánál, (1885) 873,565 lak., akik közt 384,910 török, illetőleg mohammedánus, 152,741 görög, 149,590 gregor. örmény, 6442 kat. örmény, 4377 bolgár, 44,361 zsidó, 819 protestáns, 1082 katolikus török alattvaló és 129,243 idegen alattvaló. Ezen nem egészen megbizható számítás csak a 10 községi kerületet (dairei-i-beledije) foglalja magában; a külvárosokat is beleszámítva K. lakóinak számát 1.033,000-re becsülik.

[ÁBRA] KONSTANTINÁPOLY.

A nagyipar csaknem teljesen hiányzik; egyedül gőzmalmok, fez-, dohány-, fegyver- és hajógyárak meg ágyuöntők vannak. A házi, illetőleg kéziipar azonban nagyon kifejlett. A kereskedelem igen élénk. Két földrész határán, két tengert összekötő csatorna mellett épülvén, a legrégibb idők óta igen fontos forgalmi hely volt. Magában a városban egyes hosszabb utcák is a nyitott boltoknak és műhelyeknek szakadatlan sorát alkotják és ezekben az eladók és vevők tarka tömege igazi keleti képet nyujt. A nagykereskedők leginkább görögök, örmények és spanyol zsidók. A legfőbb beviteli cikkek: gabona és liszt, rizs, cukor (főképen az osztrák-magyar monárkiából), kávé, petroleum, pamutfonalak és kelmék, kötött- és harisnyaáruk, gyapjukelmék, juta, selyemkelmék, sálok, ruhák és fazek, továbbá fém-, üveg-, agyagáruk, papiros, stb. A kivitelben a kiválóbb cikkek: szőnyegek az ázsiai országokból, gyapju és bőrök. Magában a városban a forgalom eszközei: a kocsikon és nyerges lovakon kivül: 4 lóvasúti vonal; egy földalatti sikló, amely az új hídtól a Galata-torony alatt Perába visz; a helyi gőzösök (3 társaság), gőzkompok; számos csónak (kaik); végül a vasút. A hajóforgalmat a külfölddel rendesen közvetítik a Messageries maritimes, az osztrák-magyar Lloyd, a Compagnie Russe de navigation a vapeur, a Florio Rubattino és a Compagnie Mahsoussé, amelyeknek (1892) 1601 hajója fordult meg K.-ban; azonkivül ugyancsak 1892. érkezett, illetőleg elment 15,273 hajó 8,4 millió t. tartalommal; végül a helyi és parti forgalom szolgálatában 1882 török vitorlás és 1330 gőzös.

A bizanci birodalom régi fővárosa, azaz a mai szorosabb értelemben vett Sztambul háromszöget alkot mintegy 15 km. kerülettel; ÉNy-on az Aranyszarv nevü öböl, Ny-on a szárazföld és D-en meg DK-en a Márvány-tenger határolja. A mai K. sokkal kiterjedtebb és 3. tengerrészek által elválasztott részből (bilad-i szelesze) áll; ezek: 1. az Aranyszarvtól D-re elterülő Sztambul; 2. az Aranyszarvtól É-ra fekvő Galata, Pera, Tophane, Fündüklü, Kasszim pasa, Tatavola, Hasszköi, Szüdlüdse stb. külvárosok és 3. sz. ázsiai parton levő Szkutari, Erenköi, Kiziltoprak, Maltepe, Kartal, Pendik városok, illetőleg falvak. A tengerparton, sok helyen dombos részeken elterülő, gyönyörü fekvésü városnak van 227 nagyobb és 664 kisebb mecsetje, 143 temploma (60 görög-ortodox, 38 gregor. örmény, 12 örménykat., 26 r. kat. és 5 prot), 36 zsinagógája, 21,708 áruhelye, 188 magasabb török és keresztény tanintézete, 268 török népiskolája, 177 medressze (a mecsetekkel egybekötött teologiai iskola), 260 mohammedánus klastroma (tekke és szavije), 483 áruháza, 196 nyilvános fürdője, 54 sajtója és 45 mohammedánus könyvtára mintegy 70,000 arab, persa és török munkával; végül több (valami 12) nagy és terjedelmes kaszárnyája (kisla). Kikötője, az Aranyszarv, földünk egyik legnagyobb és legbiztosabb horgonyzó helye, mintegy 7 km.-nyire nyulik be a szárazföldbe és olyan mély, hogy a legnagyobb hadihajók csaknem mindenütt a parton köthetnek ki. A torkolatánál 600 m. széles és befelé keskenyedik, belső végében az Alibejköi-szut (Kydaris) és a Kiathane-szut (Barbyses) veszi föl. Ez utóbbinak völgye az Európában az «Édes vizek völgye» néven ismeretes. Az Aranyszarvon két vas-hajóhíd visz át, amelyek e kikötőt 3 részre osztják; a külső a kereskedelmi, a két híd közötti rész a belső kereskedelmi és a két hídon tuli rész a hadi kikötő a tengerészeti arzenállal (Terzháne) és az admiralitással (Divanháne). A kikötőtől D-re főképen törökök, Fanar, Pszamatia, Jedikule, Egri- és Kum kapu városrészekben azonban görögök és örmények is laknak és itt van a zsidórész (Balat) is. A kikötőtől É-ra ellenben a keresztények vannak többségben. A Galata nevü városrészben a jelentékenyebb épületek a Galata-torony, a középkorban Krisztus-torony, a bizanci korból való épület, amelyet 1348. Anastasios Dikoros épített, 50 m. magas, gyönyörü kilátást nyujt és a tűzőrség székhelye; a Persembe-bazár; a San Pietro-templom Jeruzsálemből való szűz Mária-képpel; az Arab Dsámi-mecset, állítólag egykori bizanci templom; a Jeni Dsámi vagy Szultán Valide-Dsámi-mecset, amelyet 1679. II. Musztafa és III. Ahmed anyja építtetett. Ebben a városrészben van a genovai uralom korából a legtöbb épület és épületmaradvány; továbbá itt van a régi hídtól Tophanéig vezető, a legélénkebb forgalommal biró, hosszu utca. Pera (Bej-oglu) a legtöbb külföldi követség palotáját foglalja magában; itt van a Jardin municipal de Pera nevü nyilvános kert; a Takszim-kert, amelyről szép kilátás élvezhető; a nagy török temető; a Mekteb-i Szultani nevü császári liceum; a görög szt. Háromság-templom; a hadi iskola (mektebi-harbi); a táncoló dervisek kolostora és több kaszárnya; legjelentékenyebb utcája a Grande Rue de Pera. Galatától K-re van Tophane, a császári ágyuöntőkkel; ebben a városrészben van a Kilids Ali-mecset, amelyet Kilids Ali Szinan által 1580. építtetett, Kilids Ali maga is mellette van eltemetve; a szép Mahmudje-mecset 1830-ból, belsejében pompás török kalligráfiai díszítményekkel; az eszplanad igen szép négyszögletü fontanával és egy elegáns török óratoronnyal. Tophanétól É-ra van Findikli, a régi Aianteion, amelyben a kis, de csinos Dsihangir-mecset áll. Kasszim-pasa városrészében a Kasszim-pasa-mecseten kivül említésre méltó a Mevlevi-dervisek kolostora, a hires Szururinak, a persa költők magyarázójának síremlékével. A Kasszim-pasa temető fölött van az Okmeidan nevü síkság, amelyen régebben a szultánok a nyíllövésben és dárdavetésben gyakorolták magukat. Az Okmeidantól K-re fekszik magas ciprus- és platánfák közt a szép Piale pasa-mecset 6 egyforma magas kupolával, művésziesen díszített belsővel 1565-70-ből. Galatából az igen élénk Szultan-Valide vashajóhíd visz át Sztambulba a Balykbazar nevü térre; ennek D-i oldalán emelkedik a hatalmas Jeni Dsámi (új mecset) 1616-1665-ből, szép, kupolákkal takart előudvarral, két elegáns minarettel, négy hatalmas pilléren nyugvó magas főkupolával és szép faience-lapokból álló díszítményekkel; Sztambulban van még a magas porta (Bab-i-alie), vagyis pasa-Kapusszi, több török főhivatal helyisége. Sztambul K-i végén emelkedik a Szeráj (l. o.) vagy Top kapu Szeráj, a szultánok egykori palotáival és különböző gyüjteményeivel. A Szeráj, illetőleg annak a Bab-i-Humajun nevü kapuja mellett van III. Ahmed kútja, 4 oldalu márványépület, a török művészet egyik legszebb remeke; közelében van az Aja Szofia (l. o.) világhirü templom, Justinianus császár korából és ennek szomszédságában a Hippodrom (Atmeidan) 270 lépésnyi hosszu és 150 lépésnyi széles nagy tér, az Ahmed-mecset, több török hivatalos épület és a janicsár-muzeumtól szegélyezve, amely a bizanci császárság korában a pártharcoknak és számos ünnepnek meg játéknak volt szinhelye és amelyen a régi nagyság maradványaiként láthatók: Nagy Theodosius obeliszkje, egy monolit, amelyet a császár hozatott Egyiptomból 390. és amelyet hieroglifák és görög meg latin feliratok ékesítenek; az 5¹/₂ m. magas bronz kigyóoszlop, amely a plateai csata után a delfii Apollonnak ajándékozott triposznak volt egyik támasztó oszlopa és 3 kigyónak összeforradó testéből áll; Konstantinos Porphyrogennetos obeliszkje, amely a bronzlapjaitól meg van fosztva. A janicsár-muzeum (elbisze-i alika) főképen régi török ruhákat tartalmaz; az Ahmed-mecset 1609-14-ből való, I. Ahmed építtette; melléképületei rendkivül terjedelmesek; belsejét faience-lapok és festések díszítik. Egyéb jelentékeny épületek Sztambulban a Mehemed pasa-mecset, amelyet szt. Anasztázia görög templomból, Szokoli Mehemed pasa neje alakíttatott át; a Kücsük Aja Szofia, amely egykoron Sergius és Bacchuss vértanuknak szentelt bizanci templom volt; Mahmud szultán mauzoleuma; a Bin bir direk, Nagy Konstantin korából aló ciszterna (60 m. hosszu és 50-56 m. széles), amelyet 15 sorban, alsó részökben földdel takart, összesen 212 oszlop fog körül; a Jerebatan szeráj, hasonlóképen bizanci időkből való ciszterna; a Csemberli tas vagyis Konstantinus oszlopa; a Bajazid-mecset II. Bajazid korából; a Szeraszkerátus vagyis hadügyi minisztérium, amely előtt vaskorláttal körülfogott nagy tér áll; a Szulejmanje-mecset, amelyet 1550-1556. Szulejman Szinan építtetett, pompás előcsarnokkal, óriási kupolával, gyönyörüen díszített belsővel; Szulejmán szultán mauzoleuma; a sejk-ük-iszlam hivatalos helyisége; Valens császár vizvezetéke, amely, bár düledező állapotban van, Sztambul keleti részeit még mindig ellátja ivóvizzel; II. Mohammed mecsetje; a Kyz tas, Marcianus-oszlop, 10 m. magas monolit; a Sahzáde-mecset; a Laleli, a Valide Dsámi; szt. János temploma; a Pantokrator-templom; a Szelimije-mecset. Egyéb említésre méltó intézmények még a Nuri Oszmanje melletti nagy bazár, amely maga egy egész városrészt alkot összesen 3248 árubódéval; ennek közelében a különféle karavánszerájok. Végül Jedikuléban a szomoru emlékü Héttorony.

Az oktatásügy érdekében újabban sok intézkedés történt, de a népoktatás még mindig nagyon el van hanyagolva. Gyermekkert (Szubjan Mekteblari) van fiuk számára 162, leányok számára 169; népiskola (Mekiatib-i Ibtidaije) fiuk számára 18, leányok számára 3; magániskola fiuk számára 10, leányok részére 8; egy ipariskola; egy árvaház (Dar-ul-Safakat); a Lycée Impérial de Galata-Sérail (Mekteb-i Szultani), orvosi iskola, egy iskola a polgári tisztviselők részére (Mekteb-i milkije), tanítóképző (Dar-ul-Muallimin), tanítónőképző, jogtudományi iskola, császári hadiiskola (Mekteb-i harbije), 10 katonai előkészítő iskola, tengerésziskola. Az idegen nemzetek közül a görögöknek van 56 iskolájuk (a többi közt egy kereskedelmi iskola) 12,000 tanítvánnyal; az örményeknek 46; az osztrákoknak és magyaroknak, franciáknak, angoloknak, olaszoknak, bolgároknak, az amerikaiaknak és zsidóknak, németeknek és svájciaknak szintén vannak külön iskoláik. Nagy számmal vannak a jótékony intézetek is, amelyek nagyobbára a mecsetekkel állanak összeköttetésben és mintegy 30,000 szegénynek nyujtanak naponként táplálékot. Az idegen nemzeteknek szintén megvannak a külön jótékonysági intézeteik és kórházaik. A szellemi életre nézve jellemző, hogy K.-ban mintegy 40 ujság jelenik meg különböző nyelveken; a jelentékenyebbek: a Tarik és Szeadet (törökül), a Levant Herald (franciául és angolul), La Turquie, Journal de la chambre de Commerce, Neologosz és Konsztantinupolisz (görögül), amelyek mind erős cenzurának vannak alávetve.

A tulajdonképeni K. a közigazgatás céljából Sehir emaneti néven külön területet alkot és 10 kerületre van osztva; ezek az 1., 2., 3. Sztambul, a 6. Galata, Persa és a velök határos városrészek, 4., 5., és 7. a Boszporus európai partja, a 8. a Boszporus ázsiai partja (Anadoli Kavaktól Bejlerbejig), a 9. Szkutari és környéke, a 10. Kadikői. Mindegyik kerület élén egy-egy mudir áll. A nagy tüzek, amelyek 1865-66. K. némely részeit elpusztították, nemcsak utcáit tették szebbekké, de a várost is egészségesebbé. Előmozdította azt még, hogy a kormány gondoskodása folytán most már egész K. el van látva ivóvizzel, részint a régi Valens-féle vizvezetéken át, részint a Gök-szuból, részint a Derkosz-tóból. 1870 óta hazánkfiának, Széchenyi grófnak közreműködésével a tűzőrség is egészen átalakult. A rendőrség csaknem kizárólag törökökből áll. Környékére nézve, l. Boszporus.

Története. K. legrégibb telepítése a mai régi Szeráj helyén történt, a Márvány-tenger és Aranyszarv közt lévő földterületen, ahol megarai telepesek Kr. e. 658. Bizanciumot alapították. A név hagyomány szerint vezetőjöktől Byzastól veszi eredetét, de kétségtelen, hogy ez csak népetimologia, mely valami olyan lokális néven alapszik, melyet a bevándorló görögök meg nem értettek. A hagyomány szerint a delfii jóslóhely azt parancsolta nekik, hogy építsenek várost a vakok városával szemben, amint Kalcedont, a mai Kadikőit az ókorban nevezték. Kalcedont 18 évvel azelőtt ugyancsak megaraiak alapították, Kr. e. 675. bizanc aránylag rövid idő alatt kedvező helyzeténél fogva fényes virágzásra emelkedett. Darius persa király Kr. e. 490. elfoglalta hazáját és mesembria (most Missiori) városát a Fekete-tenger mellett alapították. A persa hódoltság nem tartott sokáig, a plateai csata után (479) Pausanias spártai király kezére került és ettől fogva urai sűrün váltakoznak. Már 7 évvel később Kimon (l. o.) parancsol benne, 408. Alkibiades, az aigoszpotamoszi csata után (405) ismét a spártaiak. Nagy veszedelem fenyegette Xenophon 10 ezer katonájától, mikor már visszatérőben voltak. 390. oligarkikus kormány alatt állott, akkor Thrasybulos megbuktatta az oligarkákat és athéni segítséggel felszinre hozta a demokráciát. Athénhez Bizánc elég szilárdul ragaszkodott, kiállotta makedoniai Fülöp ostromát, sőt Demosthenes által kieszközölt athéni segédhadakkal karöltve vissza is utasította azt. A rómaiakban korán felismerte a hatalmas hódítókat, hozzájuk csatlakozott antiochus, Mithridates és az ál-Fülöp ellen viselt harcaikban, amiért jutalmul szabad és független város maradhatott; ezt a függetlenséget a hozzátartozó földterületre is kiterjesztette és a Fekete-tengerről jövő hajóktól vámot is szedhetett. Ez a kedvező állapot zavartalanul sok századon át fennállott, miglen Septimius Severus császár Kr. u. 196. ostrom alá vette, három évi ostrom után elfoglalta és feldúlta, ami büntetésül történt, amiért a város a császár ellenfeléhez, Pescennius Nigerhez ragaszkodott. A dúsgazdag város romhalmazzá változott, a tartomány főhelye Perintosz lett.

K. első virágzása Nagy Konstantinnak Licinius felett aratott győzelmével kezdődik, amikor a császár székes fővárosául Róma helyett Bizanciumot választotta. A város kerülete akkor nem volt nagyobb 40 stadiumnál (8 kilom.), Konstantin alatt még egyszer akkora, sőt kétakkora lett. A város területébe bevonták a közel eső halmokat, ezáltal is fel akarván tüntetni az új városnak Rómát pótló szerepét. Igy nevezték el azután «Új-Rómá»-nak (Roma Nova), de az utókor Konstantin városának (Konstantinápoly). 330 máj. 11. avatták el az új várost, és a felavató ünnepek teljes 40 napig tartottak. 295-ben a római birodalom két részre szakadt, még pedig Theodosius császár két fiának, Honoriusnak és Arcadiusnak osztozása következtében, ugy hogy K. ezentul mint a keletrómai birodalom (l. o.) fővárosa és a keletrómai császárok székhelye szerepel. K. másodvirágzása Justinian nevével van egybekötve. Ipar és művészet tekintetében új korszakot alkot K. történetében azon esemény, midőn 553. az Eutychios elnöklete alatt megtartott zsinat alkalmával szerzetes papok magukkal hozták a khinai selyemhernyók gubóit és velök a selyemszövés alapját. A következő századokban ismételt megrohanásokkal kellett K.-nak megküzdenie, kalandos törzsekkel, miket a népvándorlás hullámai egészen odáig sodortak, 559. a bolgárok a bolgárok ostromolják, 616. II. Chosroes persa király, 626. az avarok és persák, 668-675. az arabok. De mindezen rohamokat a görögtűz segélyével visszaverték, 716-718. ismét az arabok próbáltak szerencsét, de hasztalan; 813. a bolgárok, négy ízben az oroszok (865, 904, 941 és 1043). Ezek az ostromok, melyek nem egyszer hirtelen történtek meg, ugy hogy hamarosan kellett intézkedni, arra indították Heraklios császárt, hogy a katonai negyedet külön fal emelésével közvetetlenül a városhoz csatolja. Ez a fal a Hebdomon palotától (Tekfur szeráj) egészen a mai Hajvan szeráj Kapuszuig vonult és 740. izauri Leo (l. Leo) alatt megkétszereződött. Ugyancsak sokat költött erődítményekre Theophilus császár 831., ámde mindez a birodalom belső hanyatlását meg nem állíthatta, amely élénken tükröződik K.-on, a fővároson. Teologiai viták, kivált a monoteleták tana (melynek ügyében 680. a K.-i zsinat tartott), belső pártviszály, politikai bűnök, államcsinyek és palotaforradalmak követik és váltják fel egymást; nyomukban éhség és döghalál, tűz és földrengés; külső háboru és benső visszavonás. Ezek ásták meg a bizanci birodalom sírját, ezek emésztették K.-t is. A X. sz.-ban a magyarok is többször jelentek meg K. előtt, nevezetesen 934, 943 és 948 tavaszán, amikor Bulcsu vezér személyesen kötött szövetséget biborban született Konstantinnal. 935. Gyula járt ott, 976-hoz pedig a nemzeti hagyomány Botond hőstettét fűzi (az érckapu bedöntése).

Az igy meggyöngült várost kétszer keresték fel a keresztesek, de ezúttal még nem bántották. 1097. Bouillon Gottfried és keresztes vitézei, 1147. német Konrád és VII. Lajos lovagjai hosszabb ideig tanyáztak K. falai előtt, de a keresztesek veszedelmes szerepe csak a IV. keresztes hadjárat alkalmával kezdődik. Ekkor történt ugyanis, hogy a velencések, élükön Enrico Dandolóval, akit személyes boszu vezetett K. ellen, beleavatkoztak a bizanci belvillongásba és azon ürügy alatt, hogy az elűzött Angelos Izsákot trónjára visszahelyezik, megrohanták K.-t, mely meggyöngülése dacára egyetlen számbavehető tengeri versenytársuk volt. Kilenc hónapig tartott az ostrom és végre is azzal végződött, hogy Izsákot börtönéből a trónra emelték, a keresztesek pedig K.-t megszállották. De a frank uralom olyan gyülöletes lett a városban, hogy 1204. lázadás tört ki. Izsák és fia, IV. Elek áldozatul estek és a nagy város lángtengerbe borult. Murzuphlos lett az új császár, de a latinok el nem ismerték, ostrom alá fogták a várost és makacs küzdelem után montferrati Konrád vezérlete alatt rohammal elfoglalták (1203 ápr. 13.). A győztesek rettentő pusztítást vittek véghez a városban, nem kiméltek sem sírokat, sem műemlékeket és K. legremekebb emlékeit nem a török kéz, hanem ezek a keresztény barbárok tették tönkre. Amit össze nem törhettek, azt máskép semmisítették meg; a bronzszobrokat megolvasztották és pénzt vertek belőlük, csak a Lysippos hires négyesének kegyelmeztek meg, amely azonban Velencébe vándorolt, ahol máig látható. A nagy pusztulásnak közepette flandriai Balduint latin császárrá választották (l. Jeruzsálem története) és 1204 máj. 9. a Zsófia-templomban megkoronázták. De a latin császárság, melyhez akkor reményket fűztek, egyre hanyatlott. Egyfelül külső ellenség apasztotta (kunok és bolgárok), másfelül a niceai császárság, melyet a K.-ból elűzött Laskaris Tivadar, a városnak a velencések ellen való hősies védője alapított, s amely olyan versenytársa lett a K.-ban uralkodó latin császárságnak, hogy már csak idő kérdése volt, mikor fogja megbuktatni. Már 1235. Vatatzes császár alatt ostrom alá fogták K.-t, 1261. pedig merész rohammal elfoglalta Strategopulos, Palaiologos Mihály niceai császár hadvezére. Az utolsó latin császár, II. Balduin, Eubeába menekült, s a görög császárok trónját K.-ban újra felállították a palaiologok.

Ezalatt a törökség mind nagyobb hatalomra kapott, Drinápoly már 1360 óta az oszmán szultánok székes fővárosa volt, majd a rigómezei csata után K. lett a támadások tárgya. II. Murad 1422. hadi sarcra kényszerítette, de meghagyta XI. Konstantint az ugyancsak leolvadt birodalom (K., Anchialos, Mesembria és a Peloponnezus) birtokában. De fia és utóda, II. Mohammed, elébb a Boszporus mellé épített Rumili Hisszár által biztosította magának a tengert, azután pedig 1453 március 23. megindult K. ellen, melyet ápr. 6. ostrom alá fogott. A nagy város védelmére aránylag eltünő csekély katonai haderő állott rendelkezésre. A császárnak 5000 görög katonája volt, ehhez járult a 3000 emberből álló genovai segédcsapat, melynek parancsnoka a hőslelkü Giustiniani János volt. Ő vezette a védelmet a legveszedelmesebb ponton, a szent Román kapujánál, melyet jelenleg Topkapuszunak neveznek. Itt törette Mohammed a falat óriási ágyujával, melyet állítólag egy Orbán nevü magyar készített neki. A török hajóraj Besiktas mellett feküdt horgonyon, de nem tudott a kikötőbe jutni, mert a bejáratot egy óriási lánc zárta el, melyet Galata és a Szeráj földnyelv között feszítének ki. Mohammed tehát hajóit a szárazföldön által görgető pályatest segítségével vonatta az Aranyszarvnak vizeibe. Mikor igy a támadás lehetősége a tenger felől is biztosítva volt és a görögök a város átadását még azon esetre is megtagadták, ha nekik szabad elvonulás biztosíttatik, május 29. megkezdődött az általános roham. A görögök kétségbeesetten küzdöttek, kétszer verték vissza a janicsárokat, de akkor sikerült az ostromlóknak egy védtelenül hagyott bejáratot találni (Xylokerkos), s azon keresztül behatolva, hátába kerültek Giustinianinak és körülfogták. Egy golyó hátába furódott, hivei felkapták, hajóra tették és elvitorláztak vele Kiosz felé, ahol útközben meghalt. Maga Konstantin császár a résen esett el hősi halállal, holtteste körül olyan ádáz tusa folyt, hogy egész halmok verődtek egymásra. Végül e testhalmokon keresztül a törökök, akiket feltartóztatni többé nem lehetett, behatoltak a városba, melyet felprédáltak és melynek kirablása teljes 3 napig tartott. Nagy volt a pusztulás, még nagyobb a préda (állítólag 3 millió arany forint) s még emberöltőkkel később is azzal jellemeztek valakit a törökök dúsgazdagnak, hogy «ott volt K. elfoglalásánál». A foglyok száma 60 ezerre rúgott, a halottaké talán ennél is többre. Az Aja Szófia-templomban oly magasan hevertek a testek, hogy napokig tartott, mig azt a hódító szultán parancsához képest főmecsetté alakíthatták. Ritka ember menekült ép szerrel, sokan hajóra ültek és ugy szabadultak. K. elestével megszünt a kereszténység egyik gócpontja lenni, sőt Isztambul néven fővárosa lett az oszmán világbirodalomnak. A rablás és pusztítás borzalmai lasankint elmultak, a hódító szultán türelmes volt a keresztényekkel szemben, kiknek vallásuk szabad gyakorlását biztosította, sőt új patriárkát is adott; de a főbb templomokat megannyi mecsetté változtatta; a velencések által lerombolt Apostol-templom helyén nagyszerü mecsetet építtetett. Ugyancsak ő állította helyre a később magyar hadifoglyok révén annyira emlékezetes Héttornyot (l. o.). Hasonlókép igen szép mecsetet emelt utódja, Bajazid (1498), sőt az utánuk uralkodott török szultánoknak mindenike, aminthogy K. sorsa azóta tükörképe a török birodalom (l. o.) politikai eseményeinek. Fontosabb mozzanatok mégis a város újabbkori (e századbeli) történetéből az alább következőkben foglalhatók össze. 1807. Duchworth tengernagy vezérlete alatt angol hadi hajóraj jelent meg K. előtt és ki akarta erőszakolni a Dardanellákba való hatolást. Csak a szultán és Sebastiani francia követ erélyes fellépése birta az angolokat a visszatérésre. A 20-as és 30-as éveket a szultánok küzdelme tölti ki a janicsárokkal, kik az európai mintára szervezett új katonaság (nizámok) felállításában veszedelmet láttak saját nélkülözhetetlenségökre. Elvégre is 1823. vérbe fojtották ellenállásukat. Közbeesik a nagy görög mészárlás, melyet a külföldi görögökkel rokonszenvező tüntetések idéztek elő, s amely 1821 ápr. 20. (husvétvasárnap) a görög patriárka kivégzésével végződött. 1837. épült az Aranyszarvon által vezető első híd (Unkapan és Arab-Kapuszi között), 1845. a második, 1854. francia-angol hadsereg szállotta meg K.-t védelmül az oroszok ellen. 1867. nyilt meg a császári liceum Galata szerájban, 1870 jun. 5. Pera nagyobb része leégett, de ezáltal alkalmat szolgáltatott a modern ízlésnek megfelelőbb építkezésekre. Három évre rá a Filippopol felé vezető vasút nyilt meg, 1874. az anatoliai vasút (Hajdar Pasa-Ismid-"Angora), 1876 dec. 3-án pedig kihirdették az alkotmányt, melyet nyomon követett az első (K.-i) parlament megnyitása (1877 márc. 12.), amely azonban idegen palástnak bizonyult. Az orosz-török háboru alkalmával az orosz hadak egészen a K.-tól alig 10 km.-nyire fekvő San Stefano faluig jutottak, hol aztán 1878 márc. 3. a békét kötő okmányt aláirták.

Forrás: Pallas Nagylexikon