Kontyvirág

kontyosfű, Árongyökér, Áronszakálla, Áronvessző, Aaron, borjulábfű, sulyfű, (növ., Arum L.), a róla nevezett család füve, mintegy 20 (hazánkban 3) faja Európában, a mediterrán vidéken, Ázsia Ny-i részén egész Afghanisztánig terem. Többnyári gumóforma tőkéje van, többnyire nedves hűvös helyet szeret, tőlevele nagy, különböző alaku, hosszunyelü, virágszála levéltelen, kurta, a tetején szines virágburkot visel, mely a csinos buzogányvirágzatot kürt módjára fogja körül. A buzogány alján a női virágok, feljebb a himvirágok vannak, a virág gyakran a puszta him v. pusztatermő (meztelen virág), a buzogány teteje szines, de virág nincs rajta, a him- és termővirág csoportjai fölött szálas képletek vannak, mint elsatnyult ivarszervek. Virágzáskor a virágburokban melegség keletkezik (l. Felmelegedés). Gyümölcse egymagu piros bogyó. Az A. maculatum L. (A. vulgare Lam., a régi botanikus Dracunculus minor-ja), német gyömbér, árnyékos erdőkben gyakori. Virágzásakor az egész A. maculatum díszes, ezért mondják Áronvesszejének. Bogyója borsó nagyságu. Az egész növény, kivált pedig a tőkéje mérge, de főzve és kiszárítva csipősségét egészen elveszíti. Ekkor liszthez keverhető, a régi görögök is ették, tartalma 25% keményítő, az arrowroottal megegyező és tápláló. Portlandi szágó néven árulják is. Az A. Italicum Lam. hasonló, de nagyob, levele fehérerezetü. Európa D-i részén, Fiume körül is terem. Más fajait a Kigyókonty, Dracunculus, Kolokázia génuszok alá osztották be, l. Androgyne.

Forrás: Pallas Nagylexikon