(növ., Araceae, aroideae, Áronnövények, Callaceae), sokalaku egyszikü család a buzogányosok rendjében. Részben tejelő füvek, tőkéjök terjedő v. gumóforma, de van köztük tekintélyes félcserje is. Váltakozó, többnyire jókora levelök ritkán keskeny és kardalaku (kálmos). Virágjok egyivaru v. pároséltü, hármas v. kettes tagu, de köztük mindenfelé kapoccsal. Leple nincs v. 6 pikkelye avagy serte pótolja, himje 1-9., termője egyrekeszü, ritkán 3 rekeszü, egy v. többmagu bogyó, ritkán sok lesz belőle. Mintegy 750 fajának egy része a trópusok őserdeinek jellemzetes növénye, némelyik É.-amerikai, elég van a mediterrán flórában, Európában kevés. Több alcsaládra szakadt. 1. Phothoideae a Pothos, Anthurium, Calla, Acorus génuszokkal, 2. Monsteroideae, 3. Lasioideae (Urospatha, Amorphophallus), 4. Philodendreae (Richardia, Philodendron), 5. Aglaonemoideae, 6. Kolokasioideae (Colocasia, Xanthosoma), 7. Staurostigmoideae, 8. Aroideae (Arum, Arisaema), 9. Pistiaceae (Pistia), sőt némelyek még a békalencse-féléket is ide számítják, mint az A. legegyszerübb ősformáit. Ásatagon csaka Pistia L. ismeretes. Tőkéjökben sok keményítőn kivül méreg is van, de szárítás v. pörkölés útján könnyen elenyészik, ezért orvosságnak (kálmos), de tápláléknak is használatosak. Erre a célra a kolokáziát mocsaras helyen termesztik és sok szigetlakó eledele. A Richardia meg a Tornelia v. Monstera ismert szalonvirág. V. ö. Schott, Genera Aroidearum (Bécs 1858); Ugyanattól Jeones Aroidearum (Bécs 1857, fol., 40 szines tábla), Peyritsch, Aroideae maximilianae 42 szines tábla, Bécs 1879); Engler, Vergleichende Untersuchungen über die morphologischen Verhältnisse der Araceen (Lipcse 1877). Ugyancsak ő tőle Araceae (De Candolle Monographia Phanerogam. II. köt., 1879).