Konyhahulladékok

(dán. Kjökkenmödding), kagylókból és csontokból keletkezett sajátságok halmok és lerakodások, amelyek főként Jütland és Seeland partvidékein, a fjordok lejtős partjain fordulnak elő. Előbb természetes, az idő folyamán a tengeri hullámokból képződött lerakodványoknak tartották a K.-at, de újabban a dán tudósok s igy főkép Steenstrup és Worsaae kimutatták, hogy e lerakodmányok egy kőkorszakbeli nép elhullott ételhulladékaiból keletkeztek. A K.-ban találtak osztriga-héjakat, szív-, kék-kagylókat, halszálkákat és pikkelyeket; szarvas-, őz-, vaddisznó-, farkas-, nyest-, medve-, róka-, kutya- stb. csontokat. Az emberi készítmények közül durván faragott baltákra, késekre, vakarószerekre, tűzkőnyilhegyekre, csont-árakra és agyagcserepekre bukkantak, amelyek mind a kőkorszak régibb periodusaira mutatnak vissza. Újabb időben Skóciában, Angliában, Franciaországban és Dél-Braziliában is találtak hasonló kagylókból, csontokból és kézi eszközökből előállott lerakodásokat. Emberi csontvázat legtöbbet a portugáliai Mugem mellett levő K.-ban találtak. Ezekben az agyagcserepek és emlős állatok csontjait csak a felsőbb rétegekben találták. V. ö. Steenstrup, Kjökkemöddinger (Kopenhága 1886).

Forrás: Pallas Nagylexikon