Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
konzul consul
konzulens consultant
konzultáció... consultatio...
konzultáció... tutorial
konzultáló ... consultant
konzultáns consultant
konzultatív... consultativ...

Magyar Magyar Német Német
konzul Konsul (r)
konzulátus Konsulat (s...
konzuli konsularisc...

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Konzul

(Consul), az ókori Rómának legfőbb magisztrátusa, melynek nevét Mommsen a rituális tekintetben vett salio igére (consul, der Mitspringende) vezette vissza. Mikor a királyokat Kr. e. 510. elűzték, helyökbe a két K. lépett, egyenlő hatalommal és jogkörrel (pari potentia), de egyelőre prétor névvel (praeitor a. m. előljáró), melynek helyébe csk a decemvirek után való időben lépett a K. elnevezés; választásuk a centuriák szerint való komiciákon történt, mindig csak egy évre és Kr. e. 366-ig kizárólag a patriciusok sorából. Róluk nevezték el az esztendőt (fasti consulares), épp ugy mint Athénben az archen eponimoszról. Kr. e. 154 óta szabályszerüen jan. 1. foglalták el hivatalukat, mely épp ugy volt valódi hivatal, mint ahogy másrészt igazi méltóság. Ők a köztársaság gondviselői (tutores reipublicae), akiknek minden magisztrátus engedelmeskedni tartozik, az egyetlen néptribun kivételével. A diktatura esetén a K.-ok hatalma szünetelt. A K.-ok döntése ellen a néphez lehetett felebbezni. Egyébként mindenért, amit a K.-i méltóság tényleges birtokában tettek avagy elmulasztottak, felelősségre lehetett őket vonni és vád alá is helyezni. Imperium-uk (l. o.) a város területén nem volt, azt csak akkor ruházták rájuk a kuriák szerint való komiciák, mikor mint hadvezérek a háboruba vonultak, amikor aztán megkapták az élet és halál felett való korlátlan hatalmat. Joguk volt Rómába tanácskozásra hivni össze a szenátust, a komicia centuriatákat, a lex Valeria Horatia óta (Kr. e. 449) a comicia tributákat is és mindezekben elnökölni. Nagy belső vagy külső veszély esetén megkapták a felhatalmazást a diktátor nevezésére. Később maga a K.-i méltóság fokozódott diktátori hatalommá. Ámde emellett is megmaradt az utólagos felelősség. Lényeges volt a K.-ságban a kettős szám (par potestas), miért is olyankor, mikor valamelyik K. a hivatalos év letelténél korábban halt meg, az életben maradt kollegának kötelessége volt haladéktalan választásról gondoskodni. Az utólag választott, K. suffectus, vele szemben a másik K. ordinarius, jogkörük egyenlő. Ettől csak a legritkább esetekben tértek el és akkor is csak a körülmények által igazolt törvénytelenségeknek tekintették (consul sine collega, p. Pompeius Kr. e. 51. ki egyúttal diktátor is volt). A háboruban mindenik egyformán 2 légiót kapott a hozzátartozó szövetségesekkel egyetemben. A főparancsnokságban naponta váltakoztak, különböző csatatereken felosztották a terepet saját külön használatukra (provincia). Ha csak egy szállott síkra, az armatus volt, az otthon maradott pedig togatus. A K.-i hatalom jelvényeit a fasces-ek képezték, miket 12 liktor hordott, amint őket kisérte. Az ügyvivő K.-nál ezek a liktorok elül haladtak, a másiknál utána; az ügyvitel cseréje havonkint történt. A birodalom gyarapodásával a K.-ok természetesen nem győzték a közigazgatást és segítséget kaptak a prétorokban, ugy hogy ezentul kétféle provinciát ismerünk (provinciae consulares és provinciae praetoriae). A provinciákat a szenátus osztotta el, még pedig Gracchus 122. évi törvénye óta a K.-választás előtt. Sullával kezdődik a K.-ok hatalmának hanyatlása. Rómában kellett lakniok, s igy elveszett hatalmuk sarkköve, a katonai imperium. Maga Sulla mint diktátor uralkodott, a konzulatus üres formává zsugorodott össze. Caesar is mint triumvir gyakorolta hatalmát s igy a konzulátus lassankint jóformán üres címmé, hónapokig tartó jutalommá lett a császárok barátai számára. Néha csak a címet adták, ugy hogy kétféle K.-okról beszéltek: valóságosakról (consulatu functi) és tiszteletbeliekről (donsulare honorarii). Ezeknek a viri consulares-eknek anyagi hasznuk abban állott, hogy közülök a legöregebbek ketten-ketten ansziennitás sorrendjében megkapták a két leggazdagabb provinciát: Ázsiát és Afrikát. A valóságos K.-ok a császárok alatt is léteztek, de csekély jogkörük volt; elnöklés a szenátusban, némi csekély juriszdikció, a játékok rendezése, sőt a császár mulattatása. Innen van, hogy egyrészt a komolyabb férfiak közül senki sem törekedett a K.-ságra, másrészt a császár parancsára bárkit megválasztottak K.-nak. V. ö. Brambach, De consulatus mutata inde a Caesaris temporibus ratione (1864).

K. a mai értelemben az állam által alattvalói s kereskedelme érdekeinek külföldön képviseletével megbizott hivatalos közeg. A K.-ok kétfélék u. m. u. n. kereskedelmi v. választott K.-ok (consules electi), kik a K.-i hivatalt csak mellékesen látják el; többnyire kereskedők, s gyakran annak az államnak az alattvalói, ahol működnek, és hivatalnok v. hivatásszerü K.-ok (consules missi), akik valóságos államhivatalnokok. Az utóbbiak rendes fizetést húznak, amazok csak bizonyos illetményekben részesülnek; a rangra, a jogokra s kötelességekre vonatkozólag a kétféle K.-ok között nincs különbség, a diplomáciai személyeket illető kiváltságokat azonban inkább csak a hivatásszerü K.-oknak szokás engedélyezni. A K. megbizó levelet kap, hivatalát azonban csak akkor gyakorolhatja, ha az államfő, akinek területén székhelye van, a működhetési jogot, az u. n. exequatur-t megadta. A K.-ok hivatalos iratai és levelezései nemzetközi védelem alatt állanak. A főhivatásuk távollevő s nem kellően képviselt honosoknak jogaik fölött való őrködés, segélynyujtás, hajórendőrség, közbenjárás a hajóskapitány és a legénység v. az utasok közt felmerült viták esetében; fegyelmi hatalom gyakorlása a székhelyök kikötőjében horgonyzó belföldi hajókon, mert habár a kikötőben levő külföldi hajó a belföld területi felsősége alá tartozik, általánosan elfogadott elv szerint a belföldi hatóság a hajón történtekbe csak akkor avatkozik, ha ez a közrend érdekében szükséges. A K.-okra tartozik továbbá a honosokra vonatkozó anyakönyvvezetés. Egyes esetekben a K.-ok mint politikai és diplomáciai ügynökök is működnek. Különösen kiterjedt hatáskörük van a keleti tartományokban székelő K.-oknak, ahol azok honosaik fölött birói hatóságot is gyakorolnak. Nálunk a K.-i hatóság és biráskodás a monárkia külügyéhez tartozónak nyilváníttatván, a honosainkra oly fontos K.-i biráskodás egészben Magyarország mellőzésével rendeztetett. A felebbezés a K.-i hatóságoktól kizárólag osztrák biróságokhoz megy. Ezt a sérelmet megszünteti a mindeddig ugyan életbe nem lépett, de életbeléptetése küszöbén álló 1891. XXXI. t.-c., melynek rendelkezései szerint Konstantinápolyban vegyes - magyar és osztrák főbirákból álló - főtörvényszék állíttatik fel, amely a K.-i hivatalok határozataira s rendelkezéseire vonatkozó K.-i biráskodást második és utolsó fokban gyakorolja. Ugy az első foku K.-i biróságok, mint a K.-i főtörvényszék Ausztria császára és Magyarország apostoli királya nevében itélnek. A magyar honosok jog- és cselekvőképessége, családi jogai, magyar honos után az öröklési jog s hagyatéki eljárás, s a magyar honosok által elkövetett büntetendő cselekmények tekintetében kizárólag a magyar - illetve a horvát - törvényszék és szabályok irányadók és alkalmazandók.

K. címe volt Bonaparte Napoleonnak 1799 nov. 9. (VIII. brumaire 18.) elkövetett államcsinye óta egészen 1804 máj. 18-án történt császárrá választásáig. Hatalmának körére és konzultársaira nézve l. Franciaország történetét (VII. 544. l.).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is