Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Koordináták... ----

Magyar Magyar Német Német
Koordináták... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Koordináták

(új-lat.). Valamely pontnak koordinátáin az illető pont helyzetét jellemző számokat értjük. Ilyenek p. a földrajzban a Föld felszinén levő valamely pontnak (városnak, hegycsúcsnak) geográfiai hosszusága és szélessége, az asztronomiában egy csillagnak magassága és azimutja vgy bármely más két csillagászati koordinátája (l. Ég). Hasonlóképen valamely egyenes vonalnak, valamely síknak vagy bármely más geometriai alakzatnak koordinátái alatt szintén oly értékrendszert értünk, mely az illető alakzatot teljesen meghatározza. P. a síkban a kör koordinátáinak a középpont parallel koordinátáit és a kör sugarát használhatjuk. Ugy a pontnak, mint bármely más alakzatnak helyzetét természetesen csak annyiban jellemezhetjük, hogy leirjuk, miként van bizonyos alapul vett szilárd vagy legalább szilárdnak tekintett alakzatokhoz képest elhelyezve.

[ÁBRA]

A legegyszerübb koordináta-rendszernél, a síkbeli parallel K.-nál, a sík pontjait két egymást metsző egyenesre (1. ábra) vonatkoztatjuk. Ezen X"Y és Y"Y egyeneseket koordináta-tengelyeknek nevezzük, O metszéspontjukat pedig a koordinátarendszer kezdőpontjának. Ha a sík valamely P pontján keresztül a tengelyekkel párhuzamos PM és PN egyeneseket húzzuk, akkor a P pont parallel koordinátáit az x = OM = NP abszcissza és az y = ON = MP ordináta képezi. Ezzel kapcsolatban az X"X tengely az x tengelynek v. az abszcisszák tengelyének neveztetik, Y"Y pedig az y tengelynek v. az ordináták tengelyének. Ha a két tengely egymásra merőleges, akkor a K. rendszert derékszögünek, közönségesnek vagy Descartes-félének mondjuk. Az imént leirt módhoz teljesen hasonlóan a térbeli parallel K.-k esetében a tér P pontját az O kezdőponton (2. ábra) keresztül vont x, y és z tengelyekre vonatkoztatjuk s a pont koordinátáinak az

x = AP = FB = OD = EC

y = BP = DC = OE = FA

z = CP = EA = OF = DB

hosszuságokat nevezzük. Ha a tengelyek mindegyike merőleges a többi kettőre, a koordinátarendszert derékszögünek, ellenkező esetben ferdeszögünek mondjuk. Ugyancsak igen elterjedt K. a polárkoordináták. A síkbeli polár K. esetében a sík pontjait egy O kezdőpontra v. polusra s egy rajta keresztül vont szilárd x iránytengelyre v. polártengelyre vonatkoztatjuk. A P pont polárkoordinátái pedig P-nek az O-tól való r távolsága (radius vector, vezérsugár) s az irányszög (polárszög, anomália), vagyis az a j szög, melyet a radius vector az x iránytengellyel bezár. Hasonló K. a térben a gömbi v. polár és hengeres v. szemipolár K. Egy másik fontos térbeli rendszer a következő módon adódik. Ha x, y, z alatt derékszögü parallel K.-at értünk, továbbá a, b, c, állandó számértékek, akkor az

[ÁBRA]

egyenlet l bármely értékénél egy-egy másodosztályu felületet ábrázol, és a l különböző értékeihez tartozó felületek összessége egy konfokális felületsereget képez. A tér bármely P pontján e felületseregnek három különböző felülete megy keresztül: egy ellipszoid, egy egypalástu vagy egyágu hiperboloid, és egy kétpalástu vagy kétágu hiperboloid. E három felületnek a l három különböző értéke felel meg, melyek a pont helyzetének jellemzésére használhatók. E három értéket az illető P pont elliptikus koordinátáinak nevezzük. Hasonlóképen nyerhetjük a tér helyett a síkban is az elliptikus K.-at, csakhogy ott a másodosztályu felületek szerepét egy konfokális kúpszeletsereg viseli.

Valamint a tér pontjait három koordinátával s a sík pontjait két koordinátával jellemezzük, ugy egy görbe felületen is számtalan módon két koordinátával jellemezhetjük a pont helyzetét. P. bármely gömbön a pontot egészen hasonló K.-kal jellemezhetjük, mint amilyenek a Földön a geográfiai hosszuság és szélesség.

Végre még az idomok projektiv tulajdonságainak (l. Dualitás) vizsgálatánál leggyakrabban használt K.-ról kell megemlékeznünk, még pedig nemcsak a pontokat jellemző pont-K.-ról, hanem a vonal K.-ról és a sík-K.-ról is. A projektiv tulajonságok vizsgálatára rendszerint a síkban trimetrikus, a térben tetrametrikus K.-at szokás használni, melyek projektiv K.-nak is neveztetnek. Továbbá homogeneknek is mondjuk, mert a vonalak, illetőleg felületek egyenleteinek bal oldalai e K.-nak homogén függvényei. A trimetrikus K. használatánál a sík pontjait egy A1 A2 A3 alapháromszögre és egy E egységpontra vonatkoztatjuk, melynek azonban nem szabad az alapháromszög valamely oldalán lennie. P-nek trimetrikus koordinátái alatt oly három x1, x2, x3 számot értünk, hogy:

x1: x2: x3 =q1/h1: q2/h2: q3/h3,

hol q1, q2, q3 a P pontnak, h1, h2, h3 pedig az egységpontnak az alapháromszög oldalaitól való merőleges távolságai.

E rendszerben tehát két koordináta helyett három koordinátával jellemezzük a pontot, de e három koordinátának csak viszonya jön tekintetbe, azaz (x1, x2, x3) és (rx1, rx2, rx3) K. ugyanazt a pontot jelentik, bárhogyan válasszuk is a (zérustól különböző) r tényezők. A parallel K. a trimetrikus K.-nak egy különös esetét képezik. Ha t. i. (1. ábra) A1 és A2 az X"Y és Y"Y tengelyeknek végtelenben levő pontjai, A3 pedig az O kezdőponttal, végre E egységpontnak a síknak azt a pontját választjuk, melynek parallel koordinátái: (1,1), akkor az x1, x2, x3 trimetrikus koordinátából képezett

x = x1/x2, y + x2/x3

hányadossok nem egyebek, mint az illető pontnak x, y parallel koordinátái. A sík mindazon pontjai, melyeknek trimetrikus koordinátái egy

u1 x1 + u2 x2 +u3 x3 = 0

homogen lineár egyenletet kielégítenek, együtt egy egyenes vonalat alkotnak.

Az u1, u2, u3 viszonya teljesen jellemzi ezen egyenes helyzetét és ennek trimetrikus vonal-koordinátáit képezi. Ha az alapháromszöget s az egységpontot az előbb említett különös módon választjuk, akkor az

u =u1/u2 v = u2/u2

két közönséges vonal-koordináta nem egyéb, mint -1/a, ill. -1/b, hol a és b az illető egyenes által a koordináta-tengelyekről lemetszett vonaldarabokat jelenti.

A tetrametrikus K. használatánál a tér pontjait egy A1 A2 A3 A4 alaptetraéderre és egy E egységpontra vonatkoztatjuk, melynek azonban nem szabad ama tetraéder valamely oldalán lennie. Az x1, x2, x3, x4 tetrametrikus K.-at az

x1: x2: x3: x4 = q1/h1: q2/h2: q3/h3 : q4/h4

egyenlet értelmezi. Ezek tehát a P pontnak a tetraéder lapjaitól való q1, q2, q3, q4 távolságainak és az E egységpontnak ugyancsak a tetraéder lapjaitól való h1, h2, h3, h4 távolságainak viszonyaival arányos mennyiségek. A tér mindazon pontjai, melyek egy

u1 x1+ u2 x2+ u3 x3 + u4 x4 = 0

egyenletnek eleget tesznek, együtt egy síkot képeznek. E síknak sikkoordinátái alatt az u1, u2, u3, u4 és az y1, y2, y3, y4 homogen K. által jellemzett két pontot összekötő egyenes homogen vonal-koordinátái alatt a következő hat mennyiséget értjük

p12, p23, p31, p14, p24, p34,

ahol p.

p12 = x1 y2 - x2 y1;

s hasonlóképen annak az egyenesnek homogen vonal-koordinátái, melyben az u1, u2, u3, u4 és a v1, v2, v3, v4 homogen, sík-K. által jellemzett két sík egymást metszi:

p12, p23, p31, p14, p24, p34

ahol p.

p12 = u1 v2 - u2 v1.

Ha a mondott két egyenes egymással azonos, akkor

p12: p23: p31: p14: p24: p34 = p14, p24, p34, p12, p23, p31

Továbbá általában

p12 p34 + p23 p14 + p31 p24 º 0

p12 p34 + p43 p14 + p31 p24 º 0

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is