Kopány

v. Kupa, a tar Zerind fia, Somogyban egy nemzetség vezére, 998. fegyvert fogott István vezér ellen, kivel valószinüleg rokonságban állt, hogy a gyülölt kereszténységgel s a nyugati reformtervekkel szemben megoltalmazza az ősi hitet s polgári és katonai szervezetet. Neve Vámbéry szerint (A magyarság keletkezése 246-ban) nem személynév, hanem török szó, mely fölkelőt jelent. Azonnal István fejedelem szállásaira rohant s először a római Cimbriana helyén épült Veszprémet ostromolta. Ezalatt kellett megmérkőznie a keleti magyarságnak a nyugati reformpárttal, mely német kalandos vitézekkel erősödve, a német Vencelin vezetése mellett, szt. György és szt. Márton zászlói alatt nyomult ellene. Csata előtt Hunt és Pázmán lovagok német módon lovaggá ütötték Istvánt, ki megfogadta, hogy ha győz, a pártütők javait a pannonhalmi apátságnak adja. A győzelem tehát a régi és az új Magyarország diadalának kérdése volt; de ez utóbbinak javára dőlt el. A heves harcban Vencelin megölte K.-t, seregét pedig szétszórta s igy a nyugati harcmodor fölényét is bebizonyította. K. testét István négyfelé vágatta s darabjait Veszprém, Győr, Esztergom és Gyulafehérvár kapuira tűzette ki, Somogy tizedét pedig a pannonhalmi apátságnak adatta, még azt is meghagyván, hogy az olyan somogyi apa, kinek tiz gyermeke volt, tizedik gyermekét az apátság szolgálatába adja. K. fölkelése volt Magyarországban az első eset arra, hogy vallás és politika a szabadság nevében szövetkezett. (Szt. István nagyobb legendájában a 6., a kisebbikben az 5. A Hartvignál a 6., a Képes Krónikában pedig a 36. fejezet.)

Forrás: Pallas Nagylexikon