Kopoltyu

(állat.), a vizben és vizből való lélegzésre szolgáló szerv, mely morfologiai tekintetből semmi egyéb, mint a fölület nagyobbítására szolgáló bőrkitüremlés, bőrfüggelék s a test üregével vagy a véredényekkel olyformán közlekedik s hogy a beléje tóduló vér v. testüregi folyadék gázcseréjét megkönnyíthesse, előmozdíthassa. E célból a K. burkolata mindig igen vékony és finom, azt a viz állandóan körülmossa, belsejében pedig véröblöket vagy véredényeket zár, melyek a test üregével állanak közlekedésben. A K. tulajdonképen a bőrlélegzésnek bizonyos pontokra való összpontosulása útján keletkezett szerv s az állatországban meglehetősen sokféle. A gyűrüs férgeknél p. bojt-, fésü- és fonalformák s rendesen a lábcsonkokon vagy fejen feküsznek. Igen változatosak a lágytestüek kopoltyui, melyek között egyesekéi a test fölületén elszórtan szabadon állanak (Opisthobranchiata, Nudibranchiata), vagy pedig kopoltyuüregben pihennek, mint a kagylóké és fejlábuaké s aztán levél-, fésü-, fa- és bojtalakuak lehetnek. A rákok kopoltyui mindig a lábakon vagy ezek tőízein ülnek, sok esetben szabadon állanak, egyes esetekben a fejtor páncélja eltakarja (folyami rák). A gerinces állatok között a kétéltüek lárváinál s az örökkopoltyusoknál, továbbá a halaknál találunk kopoltyukat; mindezeknél a K.-k a szájüreggel közlekednek s vagy fedettek, vagy szabadok, vagy fésü- vagy bojtformák. L. Halak.

Forrás: Pallas Nagylexikon