Koppi

Károly, bölcselet- és történetiró, szül. Vácon 1744., megh. Máramaros-Szigeten 1801 ápr. 6. A kegyes tanítórendbe lépvén, 1762. Korponán tanított mint próbaéves tanár. 1763-64. a filozofiát végezte Kecskeméten, 1766-68. pedig a teologiát Nyitrán. 1769-70. Nagy-Károlyban, a következő évben Vácon, azután két évig Nyitrán tanított. 1774. Fekete gróf Bécsbe hivta őt unokája nevelésére. Egy évi itt tartózkodás után a pesti gimnáziumba küldetett, hol két évig a filozofiát adta elő. 1777. a kassai akadémia történelemtanárává nevezték ki. Három év mulva a kolozsvári akadémiába helyeztetvén át, ott 1780-83. működött. 1784. Dessewffy József gróf nevelését vezette. Igy tanított mindaddig, mig a Martinovics-féle szövetkezés alkalmával 1796. el nem vesztette állását. Bűne az volt, hogy rendkivül merész és hazafias szellemü előadásokat tartott, s hogy barátja volt Hajnóczynak. Pestről távozván, Máramaros-Szigeten húzta meg magát. 1800. a rend tagjai nagy-károlyi házfőnöknek választották meg. Munkái közül ismetebbek: A testek végtelen erejéről (1775); Historica tentamina de regibus Hungariae etc. (1777); prolegomena historiae ecclesiasticae (1786); Historiae universalis tom. I. (1793); Historia belli Cosacco-Polonici etc. (1789). Ezeken kivül megjelent világtörténetének első kötete, gyászbeszédei Cornides és Batthyány József érsek felett. Több érdekes kézirata is maradt.

Forrás: Pallas Nagylexikon