Koprolitok
(gör. bélsárkövek), ősvilági állatok, főképen szauriusok és
halak megkövesült ürülékei, melyek különösen a räti szisztémában, a liaszban és
a krétaszisztéma legfelsőbb rétegeiben fordulnak elő. Különösen fontosak azért,
mert az ősvilági állatok táplálkozási viszonyaira nézve adnak fölvilágosítást.
Igy például az ichthyosaurusok koprolitjai világosan mutatják, hogy gazdáik
falánk ragadozók voltak. Madarak bélsarának halmaza adja a guanót. Sokszor
tévesztik össze a K.-t a foszforit-gumókkal, melyeket igen gyakran szintén
K.-nak mondanak. Mindkettőnek nevezetes közös tulajdonsága a nagy
mészfoszfáttartalom; a K.-ban 50-75%, azonkivül vagy 5% magnéziumfoszfát,
továbbá mészkarbonát, kén, vas, klór, ammoniák és szerves anyagok, kevés kálium
is. Nagyobb ipari alkalmazásuk - a guanót persze kivéve - nincs, mert ami
koprolit néven kerül a kereskedésbe, az tulajdonképen alakra nézve hozzá
hasonló foszforit-gumó. L. még Kalcium foszfátjai.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|