Koráll-szigetek
v. korallzátonyok. A K. keletkezése e század folyamán nagyon
foglalkoztatta a geofizikusokat, akik a legeltérőbb nézeteket vallották.
Forsternek az a véleménye volt, hogy a korallok a tenger fenekétől kezdve
emelkednek felfelé; Chamisso és Beechay a K.-ben a tenger alatti hegyek
koronáit látták. Darwin és mások kimutatták aztán, hogy a polipok a tengerben
csak csekély mélységben (mintegy 30 m.-ig) életképesek. Darwin erre azt a
teoriát állította fel, hogy a korallok először is a sekélyes helyeken
telepednek le; mikor aztán a talaj sülyedni kezd alattuk, az új nemzedékek arra
vannak utalva, ha a meleg és tiszta vizben akarnak maradni, hogy a korallsziget
felső szélein tovább építsenek. Újabb kutatók, mint Murray, Dana, Semper és
Rein a Darwin-féle sülyedési teoria helyébe újat állítottak, amely szerint a K.
képződhetnek mindenütt, ahol az azokat előállító polipok letelepedésének
alapfeltételei a temperaturára, a viz tisztaságára és a hullámmozgás vitte
táplálékra nézve megvannak, és ahol az építésre szilárd alapzat van (Rein). A
K. nemcsak a közvetlenül a korallok testével növekvő mészállványokból, hanem
majd ugyanolyan mennyiségben összeragadt korállhomokból állnak. V. ö. Sempler,
Die Palau-Inseln (Lipcse 1873); Darwin, The structure and distribution of
coral-reefs; Dana, Corals and Coral-islands (2. kiad. London 1879); Semper, Die
natürlichen Existenzbedingungen der Tiere (2. rész, Lipcse 1880); Rein, Die Berundasinseln
u. ihre K. (Berlin 1881); Guppy, Salomon-Islands (London 1887); Langenbeck, Die
Theorien über die Entstehung der Koralleninseln (Lipcse 1890).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|