v. korallzátonyok. A K. keletkezése e század folyamán nagyon foglalkoztatta a geofizikusokat, akik a legeltérőbb nézeteket vallották. Forsternek az a véleménye volt, hogy a korallok a tenger fenekétől kezdve emelkednek felfelé; Chamisso és Beechay a K.-ben a tenger alatti hegyek koronáit látták. Darwin és mások kimutatták aztán, hogy a polipok a tengerben csak csekély mélységben (mintegy 30 m.-ig) életképesek. Darwin erre azt a teoriát állította fel, hogy a korallok először is a sekélyes helyeken telepednek le; mikor aztán a talaj sülyedni kezd alattuk, az új nemzedékek arra vannak utalva, ha a meleg és tiszta vizben akarnak maradni, hogy a korallsziget felső szélein tovább építsenek. Újabb kutatók, mint Murray, Dana, Semper és Rein a Darwin-féle sülyedési teoria helyébe újat állítottak, amely szerint a K. képződhetnek mindenütt, ahol az azokat előállító polipok letelepedésének alapfeltételei a temperaturára, a viz tisztaságára és a hullámmozgás vitte táplálékra nézve megvannak, és ahol az építésre szilárd alapzat van (Rein). A K. nemcsak a közvetlenül a korallok testével növekvő mészállványokból, hanem majd ugyanolyan mennyiségben összeragadt korállhomokból állnak. V. ö. Sempler, Die Palau-Inseln (Lipcse 1873); Darwin, The structure and distribution of coral-reefs; Dana, Corals and Coral-islands (2. kiad. London 1879); Semper, Die natürlichen Existenzbedingungen der Tiere (2. rész, Lipcse 1880); Rein, Die Berundasinseln u. ihre K. (Berlin 1881); Guppy, Salomon-Islands (London 1887); Langenbeck, Die Theorien über die Entstehung der Koralleninseln (Lipcse 1890).