Korállfa
(növ., korállbab, Erythrina L.), vitorlásvirágu fácska vagy
cserje; levele hármas, virága nagy, égőpiros, fürtös, hüvelye többmagu, magva
tojásdad, fénylő piros v. fekete. Mintegy 60 faja mind a két földségnek meleg
vidékén terem, több díszes kerti növény. Az E. corallodendron L. az Antillákon
és D.-Amerikában 6 m. magas, virága 5 cm. hosszu, magva is piros. Puha és
paranemü fáját korállfa vagy bois d"immortel néven üvegdugónak, könnyen
hurcolható létrának használják. Hazájában valamint Guineában is gyakran
kerítésnek ültetik, mert tövises hajtása az elzárt helyet az állatok támadása
ellen jól megvédi. Az E. crista galli L. (gyakran kakastaréj) braziliai, a
legcsinosabb a K. fajai közt; kertben gyakran látni. Sötét cseresznyepiros
virágai hosszu fürtté egyesülnek, magva hosszas vesealaku, sötétkékkel
márványozott. Az E. caffir Thunb. (kafferfa) Afrika D-i részén 18 m. magas.
Fáját teknőnek, ladiknak, de a para pótlására is használják. Az E. umbrosát
Humb. et Bonp. D.-Amerikában és Ny.-Indiában a kakaóültetvény mellé sövénynek ültetik.
Az E. Abyssinica Lam. magvát hazájában, Abissziniában rég idő óta karat néven
az arany mértékeül használják, innen ered a karat nálunk is használt mérték. Az
E. herbacea L. É.-Amerika D-i részén csak 11/2 méter
magas; korallszinü virágáért gyakran ültetik. Az E. tuberosa Roxb. K.-indiai,
szövőfonó rostja használatos. E. monosperma l. Butea; l. még Dadapfa.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|