Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Korányi... ----

Magyar Magyar Német Német
Korányi... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Korányi

1. Frigyes, hazánk jelenleg élő legkiválóbb orvosa, szül. Nagy-Kállóban 1828 dec. 20. Orvosi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, hol 1851. nyerte el oklevelét. Ezután Bécsben folytatta tanulmányait Schuh tanár sebészeti klinikáján, majd Nagy-Kállóban telepedett le, hol mint gyakorló orvos 1853-65-ig működött. Bár nagykiterjedésü praxisa nagyon is lefoglalta idejét s bár kiváló sikerei, melyeket a betegágyaknál elért, nagyon rövid idő alatt megszerezték neki polgártársai tiszteletét, ambiciója nem elégedett meg ezzel. 1865. már mint az idegkórtan magántanárát, a következő évben mint a budapesti egyetemi belgyógyászati klinika igazgatóját és nyilvános rendes tanárát látjuk működni. Az orvosi tudományt és az orvosok kiképeztetését hazánkban ő teremtette újjá. Midőn a budapesti egyetemi belgyógyászati klinika vezetését átvette, első sorban az összes segédeszközök beszerzésére, a klinika berendezésére fordította figyelmét. Azután maga köré gyüjtötte tanítványait, iskolát alkotott, ezen iskolának tanítókat képezett ki, kik őt az orvosok kiképeztetésében támogatták. Oly orvosi iskolát teremtett K., mely minden tekintetben kiállja a versenyt Európa bármely orvosi iskolájával és ezen iskola vezetői, tanárai csaknem teljes számban K. tanítványai közül kerültek ki. Ma is sikere tetőpontján fáradhatatlanul dolgozik orvostudományunk fejlesztésén, minek fényes bizonyítékát adta a most megjelent Belgyógyászati kézikönyv szerkesztésével, melyet két tanítványa: Bókai Árpád és Kétli Károly egyetemi tanárokkal együtt adott ki. K. áldásos működéséről örömmel vett tudomást a király is. 1877. királyi tanácsos címmel, 1881. vaskorona-renddel, 1884. a magyar nemesség adományozásával tüntette ki, 1891. főrendiházi taggá, 1892. az országos közegészségügyi tanács elnökévé nevezte ki. 1886. K. a budapesti egyetem rektora, 1888. a budapesti kir. orvosegyesület elnöke volt; a magy. tud. akadémiának, ezenkivül a legtöbb hazai és számos külföldi tudományos társulat tagja. Nagyszámu tudományos dolgozatai nemcsak hazánkban, hanem az egész művelt külföldön méltó elismerésben részesültek. Ezek közül csak néhányat említünk fel: Adalék a lép helyváltoztatási tanához (Orv. Hetil. 1857); Tanulmány a bujasenyvtan köréből (u. o. 1859); A hólyagcsás tüdőlégdag (u. o. 1863-64); Idegkórtani esetek (u. o. 1864); Idegkórtani esetek gyakorlatból (u. o. 1865); Közlemények a Szt. Rókus-kórház idegkórosztályáról (u. o. 1865-1866); Adatok az idegkórtan köréből (u. o. 1867); Az izlési érzék tanához (u. o. 1866); Kasuistikus adatok a szivbántalmak kórismészetéhez (u. o. 1868); A pokolvarról (u. o. 1870); Adatok a bélrák tüneteinek ismeretéhez (u. o. 1872-73); Adatok a májburkony (echinoc. hep.) kór- és gyógytanához (u. o. 1876); Újabb adatok a májburkony kór- és gyógytanához (u. o. 1877); További adatok a májburkony tömlőjének kór- és gyógytanához (u. o. 1878); A szivbillentyük viszonylagos elégtelenségéről (u. o. 1880); Néhány szó a hagymáz gyógykezelésének mai álláspontja felől (u. o. 1877); A hasi hagymáz és mocsárgerji vegyes fertőzmény kérdéséhez (u. o. 1888); Észleletek a fővárosi hagymázjárvány köréből (u. o. 1889); Rohadó hörglobnak (Bronchitis putrida) maró higany belégzések utáni gyógyulásáról (u. o. 1883); Adat a rostonyás tüdőlob kórtanához (u. o. 1884); Adatok a tüdőüszök kór- és gyógytanához (u. o. 1889); Hangrésgörcs felnőtteknél (u. o. 1889); Az influenza-járványról (u. o. 1890); Közlemény a jáborandi hatásáról (1875); Baloldali mellhártya-izzadmány gömős mellhártyalobból; hirtelen halál a tüdőütér eltömülése folytán; vérrög a bal medence visszereiben (u. o. 1867); Idült hashártyalob, többféle növedék és rivóka a méhben (u. o. 1868); Közlemények belgyógyászati kórodájáról (u. o. 1871); Vélemény a kórházak rendezése tárgyában (u. o. 1869); Beszéd a belgyógytani kórodák építése tárgyában (u. o. 1877) stb.

2. K. Sándor, orvos, az előbbinek fia, született Budapesten 1866. Tanulmányait Budapesten végezte. Több ízben hosszabb ideig tartózkodott külföldön, ahol különösen élet- és kórtani vizsgálatokkal foglalkozott. Egy évig mint helyettes tanár az élettant adta elő az állatorvosi akadémián. 1893. az idegkórtan egyetemi magántanárjává habilitálták, 1895. az I. belgyógyászati kórodán adjunktussá neveztetett ki. A Stefánia gyermekkórházban az idegbetegek rendelő orvosa. Számos bel- és külföldi folyóiratokban közzétett buvárlati irányu munkáin kivül A központi idegrendszer típicus diagnosztikája és Az ideggyógyászat alapvonalai címü tankönyvek szerzője; a Bókai, Kétli és Korányi F. szerkesztésében megjelenő Belgyógyászat kézkönyvének, a Magyar Orvosi Archivumnak, az Orvosi Hetilapnak és a Pallas Nagy Lexikonának munkatársa.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is