Korcsolyázás

a jégen korcsolyával végzett tovahaladás és mozgás. A K. két irányban fejlődött; az északi népeknél mint közlekedési mód a távolkorcsolyázás; az inkább délre fekvő államokban s különösen a városok szűk jégpályáin az ívezésből, tánclépésekből, ugrásokból, forgásokból álló műkorcsolyázás. A távkorcsolyázó versenyekben a legjobb eredményeket a hollandok, skandinávok, kanadaiak és svájciak érték el, mig a műkorcsolyázásban a new-yorkiak és bécsiek az elsők. Azonban e téren a magyarok is előrehaladtak. 1894. Európa műkorcsolyázási bajnoka Földváry Tibor lett, ki külföldön is több diadalt aratott szárazföldünk legjelesebb korcsolyázói felett. Hazánkban a K. az utóbbi években örvendetes haladást ért el, s a K.-i egyletek száma megközelíti a százat. 1893. gr. Csáky Albin közoktatási miniszter elrendelte, hogy az iskolák gondoskodjanak tanulói jégpályákról és az ifjuságot serkentsék a korcsolyázásra. V. ö. Porzsolt Jenő, A korcsolyázás kézikönyve.

Forrás: Pallas Nagylexikon