Kordierit

(ásv.), magnézium-aluminium-szilikát (2MgO.2Al₂O₃.5SiO₂) rendesen egy kevés vassal. Különösen nevezetes egyrészről pleochroizmusáról, másrészt pedig arról, hogy nagyon könnyen változik és egész sorozatát adja az átváltozásából keletkezett ásványoknak és pszeudomorfozisoknak. Rajta fedezték fel a pleochroizmust, melyet eleinte dichroizmusnak neveztek, innen a Codier adta dichroit neve az ásványnak; mivel azonban tulajdonképen nem is dichroitikus, hanem trichroitikus, sokkal használatosabb a Cordier tiszteletére adott K. név. Leginkább kőzetben benőve találni és pedig elég gyakran rombos rendszerbeli rövid oszlopos kristályokban v. szemekben, de másodlagos fekvőhelyen, homokban, kavics közt is ismeretes. Szine kék, sárgás v. szürke. Az élénk szinü kristályok v. szemek három irányban más-más szinüek, nevezetesen világoskék, barnássárga és sötétkék. Az ilyenek mint drágakövek is szerepelnek, ugy K., valamint jolit (iolit) néven, de vannak speciális nevei is, mint vizes zafir, halavány világoskék szinü, hiuz-zafir v. hiuz-kő a sötét feketekék szinü. A legszebbeket Ceylonból hozzák. Szép K. ismeretes Bodenmaisból (Bajorerdő), Orijévfiből (Finnország), Norvégiából, Spanyolországból (Cabo de Jata), mely utóbbi mint spanyol lazulit is szerepel a drágakőkereskedésben, az Egyesült-Államokból (Haddam, Connecticut). Hazánkban a Karancs hegységi trachitban van meg. K. 7-7,5. Fs. 2,6-2,66., egy irányban kissé halad. Szinonim nevei: peliom (főkép a bajorországi füstöskék szinü K. után nevezik igy), steinheilit, polychroit. Elváltozásának végeredménye rendesen a pinit, melyet gyakran találni K. alakjában. Aspaziolit, klorofillit, bousdorffit, prazeolit, huronit, esmarkit, mindmegannyi elváltozási termékei a K.-nak.

Forrás: Pallas Nagylexikon