Koreománia

(gör.) a. m. tánckórság, táncdüh. Mint epidémiás betegség időnkint mutatkozott. Legnevezetesebb volt a XIV. század vége felé Aachenben jelentkezett K., amidőn férfiak és nők seregesen összecsoportosulva, hiányos öltözetben, egymást kézenfogva ellenállhatatlan táncra kerekedtek, s az ilyen roham mindaddig tartott, amig kimerülve össze nem rogytak. Néhány hónap alatt ezen K. egész Németalföldön elterjedt, sőt Hollandiát, majd Aachent és Kölnt útba ejtve Metzbe ért, ahol már 1500-an vettek részt a táncban. Hat évig tartott ezen kór, de megszünte után nemsokára ismét kitört, amiődőn egész Dél-Németországban, sőt Csehországban is elterjedt. 1237. is volt már ilyen epidémia Erfurtban, ahonnét több mint száz germek Arnstadtig táncolt s állítólag egy része ezen gyermekeknek a kimerülésbe belehalt, más része egész életére remegő lett. Ide tartozik az u. n. tarantizmus, amely a XVII. sz.-ban Olaszországban dühöngött hasonló alakban; az akkori néphit a bajt a tarantel-pók csípésének tulajdonította. Ezen tánchoz az olaszok zenéltek; az ilyen zenedarabokat tarantelle-nek hivják ma is. Később Angolországban és Skóciában voltak hasonló epidémiák, sőt vallási szekta (jumpers) is alakult, amely táncolva dicsőítette istenét, s amelynek hivői között gyakran támadt a K. V. ö. Hecker, Die Tanzwuth (1832); Laufenauer, Egészség (1891, 3. füzet).

Forrás: Pallas Nagylexikon