Korfu

(Kerkyra, Korkyra és Corcyra), 1. a görög királysághoz tartozó sziget, a Jóni-szigetek egyike, amelyet 4-12 km. széles csatorna választ el Epirusztól, 593 km² területtel, (1889) 82,797 lak. Az ÉD-i irányban 65 km. hosszu sziget csak az É-i részében széles (28 km.); itt emelkedik egy krétaképződményekből álló hegység, amelynek legmagasabb csúcsa, a San Salvatore (Pantokrator, az antik Istone) 908 m. magas. A D-i rész alacsonyabb és keskenyebb (7 km.). Bár magasabb hegység a szigeten nincs, tájképi szépségekben igen gazdag. Patakjai ki-kiszáradnak, mindamellett följe termékeny; bőven terem rajta az olajfa, a szőllő, búza és déli gyümölcs. Szelid éghajlata miatt (évi középhőmérsék 17,7°, évi esőmennyiség 1280 mm.) téli lakóhelyül is sokan fölkeresik. Maga ő felsége Erzsébet királyné is gyakran fölkeresi és Achilleion névvel remek villát építtetett magának. K.-n a legrégibb időkben illiriai liburnok laktak. 734 Kr. e. a korintusiak gyarmatosították. Későbben e gyarmat az anyaországgal viszálykodásba keveredett és 664. azt egy tengeri ütközetben le is győzte. Jóval későbben a K. és Korintus közti viszály szolgáltatott közvetlen okot a peloponnezui háborura. A virágzó sziget hatalmát ezután a belviszályok (Kr. e. 427-425 és 373) a nemesi és demokrata pártok között nagyon meggyengítették; e bajhoz járultak még Kr. e. a III. sz.-ban az illir kalózok rablásai; igy azután K. 229. a rómaiak segélyét kérte és még ugyanazon évben mint Róma szövetségese ennek fenhatóságát elismerte. A középkortól kezdve a Jóni-szigetek (l. o.) sorsában osztozott. 1864 óta Görögországhoz tartozik, néhány mellette fekvő szigettel együtt a Kerkyra nomoszt alkotja 1092 km² területtel, 114,535 lak.; magára K.-a 3 eparchia (járás) esik. Sokan a régi földrajzi irók közül itt keresik Scheriát, a feakok országát. Lakóit már Homeros finomodott erkölcsü, hatalmas népnek nevezi, de történetileg őslakói a liburnok, akik közé Kr. e. 730. korintusi gyarmat telepedik, a heraklida Chersikrates vezetése alatt. A gyarmat akkora virágzásra jutott, hogy fölébresztette az anyaváros féltékenységét. Utoljára is háborura került a dolog, megtörtént az első tengeri csata a görög történetben, melyben a gyarmat legyőzte az anyavárost, függetlenné lett ugy hogy csak korintusi Periander (625-585) tudta a régi viszonyt helyreállítani. Később a sziget egyik oka volt a peloponnezusi háboru kitörésének, melyben K.-t mindvégig Athén oldalán találjuk, de aztán Spárta, Szirakuza, Makedonia és Epirus kézről-kézre adják. Közbe független is, de 229. mégis csak Róma védelme alá menekült, az osztozásnál pedig a keletrómai birodalomnak jutott. A görög uralomnak emlékei a Pondikonisi-ről (Odysseus kővé vált hajójáról) szóló monda, mely az ősrégi, most eliszaposodott kikötő (Kalikiopulo) bejáratánál lévő kősziklához fűződik (Erzsében magyar királynő kedves helye), továbbá egy Asklepios-templom romjai (villa Monrepos közelében) és menekrates sírja. A római korból számos emlék, kivált egy római villa (a benizzai paplak kertjében).

2. K. (Kerkyra), K. sziget fővárosa, görög és kat. püspöknek és több állam konzulának székhelye, a sziget K-i partjának egyik nyulványán két domb között, (1889) 28,372 nagyobbára görög lak., Garica vagyis Kasztradosz és Mandukion külvárosokkal. Ipara jelentéktelen, ellenben kereskedése élénk, különösen az osztrák-magyar monárkiával. A kivitel főcikkei: olaj (1892. 113,977 kg.), bor (25,897 hl.), mazsola, apró szőllő, déli gyümölcsök és bőrök; a bevitelé: gabona, vágómarha, cukor, kávé, gyapju- és pamutkelmék. 1892-ben 988 gőzös érkezett meg 798,257 tonna tartalommal, továbbá 469 vitorlás, köztük 305 olyan, amelynek nem volt még 30 tonna tartalma sem. A félig olasz, félig görög jelleget viselő városnak legjelentékenyebb épületei a szt. Spiridion-templom a szentnek csontjaival, a gimnázium, amely 1865-ig egyetem volt, a szinház, börtön és számos hotel. Közelében a Gaszturi kúpján van Erzsébet királynénak palotája, az Achilleion (l. o.). V. ö. Marmora A., Historia di K. (Velence 1672); Warsberg, Odysseische Landschaften (Bécs 1877-79); Partsch, Die Insel K. (Petermann, Ergänzugsheft 88, 1887). Gregorovius, K. eine ionische Idylle (1884) és Grosz Gyula, valamint Molnár István Lajos tanulmányai a magyar tanárok 1893. évi tanulmányútjáról (Görög földön, Budapest 1895).

Forrás: Pallas Nagylexikon